Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
78 Miró előtt Dali után A jelek absztrakt értéke mellett Antoni Tàpies egy másik, szemantikus kódot is alkotott, a test - talán saját teste, de mindenképpen a művész vagy a narratív költő, a jelenlévő emberi szubjektum testének - Töredékeit. Ezeket az érzéki fragmentumokat a szellem, a belső ego rendezi össze. Szemek - akár nyitva, akár csukva, a szemhéj lineáris ritmusa mentén - vagy szemüvegek, a látás eszközei; az érintés jelzései kéznyomat vagy ujjlenyomat formájában; fülek, a hallás jelképei vagy orr a szaglás jelképeként. A szexualitás és a szexuális aktus, a női és férfi elem ugyancsak jelen vannak a testnek ebben a fragmentációjában, akárcsak a földdel való kapcsolat, a lábnyom, amely az egyszerre fizikai és intellektuális súly személyes és jelentésteli jelzése. Végül alakok is feltűnnek a jelek, töredékek és egyedi struktúrák szövevényében: borítékok, nyitott ablakok, ollók, tükrök, fésűk, üvegek, képek, amelyek értelmet és kulcsot adnak a formák értelmezéséhez. 1 948-ban a párizsi szürrealista forradalmi mozgalom néhány képviselője úgy határozott, hogy a mozgalommal szakítva megalakítja a COBRA csoportot. Barcelonában ekkor adta ki a Dau al Set folyóirat első számát Joan Brossa, Antoni Tàpies, M. Cuixart, Joan Ponç, Arnau Púig és J. J. Tharrats. Az előbbi esemény novemberben, az utóbbi szeptemberben történt. A két, egymásról ekkor még mit sem tudó csoport egymás mellé állításával csupán arra szeretnénk rávilágítani, mennyire párhuzamosan alakult a korabeli európai esztétikán belül a szürrealista és expresszionista festők munkássága. S még egy időbeli egybeesésről meg kell emlékeznünk: 1951-ben mind a COBRA, mind a Dau al Set csoport résztvevői között kenyértörésre került sor. Mindkét csoport folyóiratot adott ki, valamint egyéni és közös kiállításokat rendezett. Nyilvánvaló különbségeik ellenére számos hasonló vonásuk is volt. Ahogyan a Dau al Set csoport a polgárháború utáni, úgy a COBRA a második világháború utáni talpraállás periódusában született. Mindkettőre hatott a szürrealizmus, az expresszív automatizmus, a különféle kultúrák befolyása és a játékesztétika. Míg a COBRA nemzetközi jellegét már a Koppenhága, Brüsszel és Amszterdam szavakból formálódott neve is mutatja, a Dau al Set izoláltabb volt, mégis egyaránt a mágikus irányultságot és az elemeit leltárszerűen egymás mellé soroló kompozíciót hangsúlyozták. Ugyanakkor a két csoportnak semmiféle kapcsolata sem volt egymással, hacsak azt nem számítjuk, hogy Joan Miró mindkettővel kapcsolatban állt. Miró két munkáját, a Femmes, Lunes, Oiseaux és a Kompozíció című JOAN PONÇ Barcelona, 1927 - Saint-Paul de Vence, 1984 Joan Ponç, aki gyermekkorától kezdve rendkívüli érdeklődést mutatott a rajz és a festés iránt, a festő Ramon Rogent vezetésével kezdte meg tanulmányait. A mágia és az ismeretlen bűvölete a szürrealizmus és a pszichoanalízis világához vonzotta. Barátságot kötött J. V. Foix-sal és Joan Brossával, akivel, és Arnau Puig-csal együtt, 1947-ben közösen alapította meg az Algol című folyóiratot. Ponç egy évvel később részt vett a Dau al Set folyóirat megalapításában. Ekkor tett látogatása Ja an Miró műtermében igen nagy hatással volt rá. Eugeni d'Ors, Dalival, Miróval és Torres Gardával együtt őt is meghívta a „Tizenegyek Szalonjában" tartandó összejövetelre. Annak ellenére, hogy a nagyközönség részéről érteilenség fogadta, Joan Ponç tovább dolgozott a maga mágikus és onírikus irányzatán. Másfajta atmoszférát keresett, amikor 1953-ban - Joan Miró támogatásával - Brazíliába utazott. Egyéni kiállításokat rendezett a Sáo Paulo-i Modern Művészetek Múzeumában, és intenzíven dolgozott. A brazil környezet, és ennek a mágia iránti vonzalma jó hatással volt rá, és segített legyőznie erős hajlamát az önpusztító önkritikára. L'Esplai név vei iskolát alapított, ahol a művészi rajz és modellezés oktatásának új módszerét alkalmazta. Megromlott egészségi állapota folytán 1962-ben visszatelepült Barcelonába, és a festészettel is felhagyott. Rendkívül vonakodva mutatta meg bárkinek is műveit, ám végül Joan Perucho ösztönzésére retrospektív kiállítást rendezett a René Metros Galériában, amely rendkívüli sikert aratott mind a nagyközönség, mind a műkritikusok körében. 1966-ban Cadaquésbe települt át, és intenzív munkába kezdett. Rendkívül jól érezte magát ebben a kisvárosban, ahol egyaránt jól kijött a helyiekkel, és az őt meglátogató értelmiségiekkel, így például Marcel Duchamp-mal. 1971-ben La Roca de Palencába költözött át, és egyre romló egészségi állapota ellenére továbbra is intenzíven festett. Joan Ponç élete végéig hű maradt az általa megteremtett, organikus és inorganikus elemekből álló, képzelt lényekkel benépesített, onírikus univerzumhoz.
