Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
64 Miró előtt Dali után Cristófol ezekben az években alkotta legkiválóbb munkáit, s ekkor alapozta meg későbbi munkamódszerét, amelyben könnyed egyensúlyban lévő anyagok és tárgyak együtteseit hozta létre, olyan kis szobrokat, amelyekben tárgyakat ragadott ki kontextusukból, hogy ezáltal felfokozza ritmikus és volumetrikus minőségeiket. Ez az akció olyan fogalmi ugrást jelentett, amely már előrevetítette elkövetkező munkásságát. A háború és a száműzetés után hazatérő művész 1957-ig visszavonultan élt. Ekkor kezdett nonfiguratív műveket létrehozni Lassított mozgások című sorozatával. Cristöfol ezalatt egyre gyakrabban mutatta be munkáit különféle kiállításokon: 1950-ben Barcelonában, a III. Októberi Szalonon, 1951-től kezdve az egymást követő latin-amerikai biennálékon, s 1952-ben a Cercle Maillolban. Ez utóbbi intézmény tette lehetővé számára, hogy Párizsba utazzék tanulmányútra. Ezeken a kiállításokon figuratív munkákat mutatott be, nyugodt vidéki fejtanulmányokat, és nem az objekt-világának megszokott darabjait. Tizenhét kísérletezés nélkül eltöltött év túl sok ahhoz, hogy egy művész megőrizhesse a modernség nyelvét. 1 957-től kezdve ezért Cristöfol visszatért a kísérletezéshez. A stabilitás és az új utakat kereső lleidai kultúrális környezet intenzívebb és innovatívabb magatartásra ösztönözték a szobrászt. 1 957 és 1 967 között Cristöfol új sorozatokat hozott létre, amelyeket rendszeresen ki is állított: a Ralentis (Lassított mozgások), a Planimetries (Planimetriák), a Volumetries (Volumetriák), a Helyzetek, az Elrendezések, a Ritmusok és a Kiterjedt tömegek címűeket. Az 1957-58-ban alkotott Ralentis sorozat ismét objekt-kompozíciókra épül, s fontos hozzájárulást jelent a jelenkori szobrászathoz. Ha Calder a felfüggesztett vagy kiegyensúlyozott, és mozgás generálására képes szobrászat megteremtője, ha Angel Ferrant objektjeivel jut el ide, úgy Cristöfol a maga Lassított mozgásában a folyamatos mozgás lehetőségét vizsgálja: művei olyan folytonos akcióban vannak, amely sajátos emocionális státusszal ruházza fel a kinetikus művészetet megelő- legző formákat. A „lassított mozgások" Cristöfol saját találmányai: ezekben esernyőbordák, rugók és parafa elemek révén állít elő csillagképszerű konstellációkat. 1958-ban Cristöfol Planimetries címmel olyan sorozatot alkotott, amelyekben síkokat és tömegeket rokonított egymással. A tömegek és ritmusok mellőzésével definiált dimenzionális minőségekre való törekvése hozta létre 1 959-1 960-ban a Volumetries sorozatot: ennek egyes darabjai drótkonstrukciók által keltett lírai és költői hatásokra épülnek. A Volumetriákat követően, a fizikai laboratóriumok hulladékanyagainak felhasználásával állította elő a Helyzetek sorozatát. 1 961 és 1 963 között Cristöfolt egyre inkább a vas kezdte érdekelni, elsősorban azok a földművelésben meg rozsdásodott vasszerszámok, amelyek ki vannak téve a szél és időjárás viszontagságainak. A művész ezeknek az eszközöknek a használati szimbolikáját megőrizve alkotta meg belőlük Elemek című sorozatát. Később visszatért a kétdimenziós művészethez, és 1 966-67-ben fémháló-hátterekkel alkotott új ritmusokat és lírai hangulatokat. A fenti sorozatokban bekövetkező megújulás a Vetélkedő elemek és a Forma Consum című sorozatokkal folytatódott, s a katalán és spanyol avantgárd vezető figurájává tette a művészt. A kritikai újjáértékelést a retrospektív kiállítások és kitüntetések sora követte: a művész elnyerte a Creu de Santjordit (a Szent György-keresztet) és a Képzőművészetek Érdemérmét. Cristöfol ezt követően alkotta meg Alfa-Omega-Alfa sorozatát, amely idealista és szimbolikus világfelfogását tükrözte. Műveit „genezisnek", „együtt-létezésnek" vagy „apokalipszisnek" nevezte. A sorozat az emberiséghez szóló himnusz, egyszerű esernyőbordákkal illusztrálva: ezek a műtárgyak magas fokú spirituali-
