Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
54 Miró előtt Dali után A Federico Garcia Lorcával, s főként Luis Bunuellel a Residencia de Estudiantesben kialakult kapcsolata révén ismerte meg Dali az avantgárd világát. Új képeit, amelyeket 1926-ban mutatott be Barcelonában, már a kubizmus, a purizmus és a metafizikus festészet hatotta át. Garcia Lorcával Dali főként 1925-ben és 1926-ban állt intenzív kapcsolatban. Együtt dolgoztak Cadaqués- ben egy Maria Pinedának készülő sorozaton, amelyet 1927-ben mutattak be Barcelonában. Garcia Lorca itt került kapcsolatba az ADLAN csoporttal is. A barcelonai avantgárd vonalát ekkor Josep Dalmau, Joan Miró, Salvador Dali mellett az ADLAN csoport tagjai - beleértve a festők és a GATPAC építészei közötti együttműködést -, valamint a költők társasága képviselték. Ez az irányzat a Noucentismébői indult ki, és dialektikus módon, fokozatosan asszimilálta a kortárs eszmeáramlatokat. Olyan írók szimpátiáját nyerte el, mint Joan Salvat Papasseit - akinek támogatásával jelentek meg a szellemileg „felforgató írások", mint az Un Enemic del Poble (A nép ellensége) 1917-ben és az Arc Voltaic (Fényív) 1 91 8-ban -, illetve Josep M. Junoy, aki 191 7-ben a Trossos folyóirat megindítója volt. A Noucentismérez szokott katalán közönség nem egykönnyen fogadta el az avantgárd művészetet egészen az 1 930-as évekig, amikor már az irányzat nemzetközi elterjedtségnek örvendett, s ez megkönnyítette helyi fogadtatását is. így például Torres Garcia 1917-ben irányzatot váltott. Az az ember, aki addig a „klasszicista" Noucentisme jelképe volt, ekkor új eszméit kezdte hirdetni, és az avantgárd irányzatok szolgálatába szegődött. Ez év februárjában előadást tartott a Dalmau Galériában, majd három egymást követő kiállítást rendezett: az egyiket Rafael Barradasszal a Dalmau Galériában, a másikat egy művészeti seregszemlén, a harmadikat pedig a Laietanes Galériában. Miután ilyenformán bejelentette APEL-LES FENOSA Barcelona, 1899-Paris, 1988 ApeMes Fenosa igen fiatal korától kezdve festőnek készült, ám a szobrász Enric Casanovas műhelyében dolgozva került közvetlen kapcsolatba a művészettel, és itt megismerte a szobrász Manolo Huguét és az építész Antoni Gaudít. 1920-ban Franciaországba utazott, először Toulouse-ba, majd Párizsba ment. Fenosa anyagi körülményei szűkösek voltak, és egyetlen párizsi kapcsolata a festő Pere Pruna volt. О mutatta be Picassónak, aki bátorította Fenosát, és megvásárolta néhány korai munkáját. Fenosa anyagi nehézségei ellenére továbbra is Párizsban maradt, és 1924-ben megtartotta első önálló ApeMes Fenosa Fuvolista. 1 950