Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
48 Miró előtt Dali után mestere volt, de egyúttal színnel és rajzzal is ellátta a tömeget, s kísérletezett a festékkel és textúrákkal. A hagyományos eljárások mellett a technikák igen széles skáláját alkalmazta. Mirât lenyűgözték Artigas művei, és 1944-től kezdve együtt dolgozott vele, aminek közös eredményét a következő évben mutatták be a New York-i Pierre Matisse Galériában. Miró ebben az időszakban is kísérletezett a szobrászattal montroig-i műtermében; a kerámiáról úgy vélte, hogy az a táj visszaadását is lehetővé teszi. Amikor Llorens Artigas Gallifába költözött, újabb közös alkotói korszak következett a két művész életében. Több monumentális művet is alkottak együtt, így az UNESCO-központ muráljait 1956 és 1958 között, a Harvard University falképeit 1960-ban, a Saint-Paul de Vence-i Labirintust 1962 és 1964 között, a New York-i Guggenheim Museum muráljait 1966-ban, a Maeght Alapítvány falképét 1968-ban és a barcelonai repülőtér képeit 1971-ben. A Dufyvel, Marquet-val és Miróval folytatott együttműködése mellett Llorens Artigas saját munkásságában is a szintézisig jutott el rendkívüli formatisztaságú, mély textúrájú és színkezelésű, egészen modern korsóival. Salvador Dali viszonya a katalán avantgárdnak a spanyol polgárháborút követő újrafelfedezéséhez igen nagy mértékben különbözött Joan Miró munkáinak fogadtatásától. Kettejüknek már az 1930-as években is megnyilvánuló ellentéte még nyilvánvalóbbá vált. A Dau al Sete söpört tagjait Miróhoz való vonzódásuk eltávolította Salvador Dalitól, annak ellenére, hogy folyóiratuk közölte Dali egy rajzát. A két művész kapcsolata a minimálisra korlátozódott. Antoni Tápies ironikusan emlékszik vissza Memória Personal című könyvében arra a közös utazásra, amelyet J. V. Foix szervezett számukra a szívének oly kedves cadaquési tengerpartra. A Dalival való szembenállásnak politikai felhangja is volt, ami ebben az esetben az Art Nouveau szimbolikájával szemben álló diktatórikus rendszer korlátozásai folytán még nyilvánvalóbbá vált. Amikor a Dau al Set folyóirat a katalán nyelv használata mellett döntött a szólásszabadság korlátozásának idején, fontossá vált a csoport tagjai számára, hogy közös álláspontjukat hangsúlyozzák. Arnau Púig 1 948 novemberében Jean-Paul Sartre-nak ajánlott tanulmányt publikált a folyóiratban; Brossa és Tápies elismeréssel szóltak a haladó szellemű brazil költő, Joào Cabrai de Meló hatásáról, aki ekkor Brazília konzuljaként élt Barcelonában, és verseit ebben a folyóiratban publikálta. Joan Brossa generációjának számos írója nagy társadalmi érzékenységről tett tanúbizonyságot, mint azt az 1 951-es Arreplec című vers is bizonyítja. SALVADOR DALÍ Figueres, 1904 - 1989 Dali, egy figueresi (Girona) közjegyző fia, a Pitxot családnál lakott, ahol korán kapcsolatba került az impresszionista festészettel. 1919-ben vett részt első alkalommal kollektív kiállításon, és ekkor alapította a Stadium című folyóiratot. Két évvel később Madridba ment, és ott a San Fernando Akadémiára iratkozott be (ahonnét az 1924-25-ös iskolaévben kicsapták). Diákszálláson lakott, ahol kapcsolatba került Luis Bunuellel és Federico Garcia Lorcával. Művészete ebben az időben a kubizmus hatása alatt állt. 1925-ös párizsi és hollandiai utazása során azonban találkozott Pablo Picassóval, illetve Delftben megismerte Jan Vermeer képeit. FJárom évvel később ismét visszatért a francia fővárosba, ahol ez alkalommal kapcsolatba került a francia szürrealista festőkkel.
