Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
44 Miró előtt Dali után hatóak, és kiváltképp, ahol Marcel Duchamp először mutatta be a Lépcsőn lemenő aktját. 1920-ban újabb rendkívüli, ezúttal a francia művészetnek szentelt kiállítás nyílt a galériában, számos művész, többek között Braque, Dufy, Derain, Signac, Léger és Matisse részvételével. 1 922-ben a dadaista Francis Picabiának rendezett kiállítást a Dalmau Galéria, akivel később is együttműködött a második világháború alatt, a Barcelonába menekült művészek befogadásának elősegítésében. Josep Dalmau támogatta a Picabia által szerkesztett 391 című dadaista folyóirat első számait is. Dalmau 1923-ban átköltözött a passeig de Gracia 60. szám alá, s a Catalonia könyvesboltban berendezett kiállítóterme révén az „új művészet" legfontosabb ösztönzőjévé és támogatójává vált. О rendezett kiállítást elsőként egy uruguayi festő számára, aki az avantgárd hagyomány megismerésére jött Európába, s aki Barcelonába érkezve vonzó, eszmékkel teli kozmopolita atmoszférára lelt. Rafael Barradas (Montevideo, 1 890-1 929) 1914-ben érkezett a városba, ám csak 1916-18 körül kapcsolódott be intenzíven annak művészeti életébe. Josep Dalmauval való kapcsolatának köszönhetően ismerkedett meg a költő Salvat Papasseittel ésjoaquim Torres Garciával. A kubizmus és fu- turizmus elemzésének eredményeképpen létrehozta saját festészeti stílusát, amelyet „vibracionizmusnak" keresztelt el a síkok és struktúrák mentén változó színek keltette benyomás alapján. Művészetében teljesen azonosult az új kor szellemével. Hamarosan Madridba ment, ahol avantgárd szellemben alkotott. 1926 és 1928 között Barcelonában, a L'Hospitalelen lakott, ahol vitaesteket szervezett olyan értelmiségiek részvételével, mint Angel Ferrant, Sanchez Juan, Federico Garcia Lorca és Salvador Dali, akikre egyaránt hatással volt vibracionista technikája. Két alkalommal is Joan Miró Könyv. 1950 RAFAEL BARRADAS Montevideo, 1890 - 1929 Barradas fiatalon csatlakozott a montevideói értelmiségi körökhöz, és számos rajzot meg karikatúrát készített folyóiratok számára. 191 3-ban Európába utazott. Itt először Milánóban telepedett meg, majd Barcelonába költözött át, ahol olyan fáradhatatlan illusztrátorok dolgoztak, mint Nonell, Nogués vagy Gosé. Rajzait a L'Esquella de la Torratxában publikálta. Nem sokkal később gyalogosan útnak indult Madridba, ám Zaragozában megbetegedett; végül ebben a városban telepedett le és nősült meg, és itt rendezte első önálló kiállítását. Három évvel később Barcelonába költözött, ahol többek között barátságot kötött Salvat Papasseittel ésjoaquim Torres Garciával, akivel együtt állította ki 'vibracionista' műveit 1917-ben, a Dalmau Galériában. 191 8-ban Madridba ment, ahol folyóiratok számára dolgozott, s gyermekkönyvek illusztrációit készítette. A színház világával fenntartott kapcsolatai ösztönözték díszlettervek, kosztümök és plakátok tervezésére. A madridi és a galíciai avantgárd áramlatokkal való szoros kapcsolatainak hatására munkássága a kubista esztétika felé tolódott el ( 1920), noha később egyfajta új realizmus megteremtését tűzte ki céljául. Ezekben az években számos művészeti megmozdulásban vett részt, így ismerkedett meg Garcia Lorcával, Bunuellel és Dalival. 1926-ban visszatért Barcelonába, ahol otthona a legmodernebb művészeknek és értelmiségieknek (közöttük Dalinak, Gasch-nak, Montanyának, Ferrantnak, Garcia Lorcának vagy Sucrének) szolgált találkozó- helyéül. Számos kiállítást tartott a Dalmau Galériában, és részt vett a kor avantgárd művészeti megmozdulásaiban. 1928-ban betegen és szegényen tért haza Uruguayba, ahol mint művészt elismeréssel fogadták. 1929-ben halt meg.
