Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
42 Miró előtt Dali után Joan Miró Fej és madár. Evszám nélkül fedezte René Char francia nyelvét és számos más költőét is, akikkel együtt dolgozott. Katalán nyelven azonban Foix volt a kedvence. A katalán nyelv iránti tisztelet Miró számára a bensőségesség olyan jele volt, amelyet rendkívül nagyra tartott. Kézzel írott végrendeletében meghagyta, hogy gyász- szertartása katalán nyelven történjék, és gyászjelentését is ezen a nyelven írják meg. Miró a nyelvtől függetlenül is jó kapcsolatokat ápolt a költőkkel. Több mint száz közös kötetet hozott létre részben katalán költőkkel - Foix-sal, Sindreuval, Peruchóval, Brossával, Gimferrerrel -, részben francia szerzőkkel. A rövid, sűrített költői kifejezés Miró képi világának is jellemzője volt. Sokkal jobban kedvelte a költőket a művészettörténészeknél vagy műkritikusoknál. A szobrászattól eltekintve, amelyet a természethez legközelebb állónak érzett, úgy vélte, a festészet a költészettel és zenével egy tőről fakad. Ugyanennek a gondolatnak jegyében Federico Garcia Lorca képalkotó poétaként határozta meg önmagát. Foix és Miró olyan közös elveket vallottak, amelyek révén közösen alapozhatták meg avantgárd és szürrealista munkásságukat, anélkül, hogy szükségszerűen a bretoni orthodoxia szolgálatába kényszerültek volna.
