Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
32 Miró előtt Dali után Észak-Katalóniában Aristides Maillol volt az a szobrász, akinek a legtökéletesebben sikerült megfogalmaznia azt az egyensúlyt, rációnak, harmóniának és aránynak azt a szintézisét, amelyet a női akt jelképez a mediterrán világában. A modernista ornamentika visszafogott érzékiséggel megteremtette a női testnek, illetve az anyaságnak azt az archetípusát, amelyet a katalán szobrászok előképükként követtek. Valamennyiük közül Josep Clará és Enric Casanovas képviselték leginkább a Noucentisme mozgalmának szellemét és értékeit. Josep Clará (1878-1958) indulásakor elsősorban franciaországi, tou- louse-i, majd párizsi művészeti tapasztalatokat szerzett. Párizsban érthető módon Rodin alkotásai ragadták meg, akinek hatása alatt készítette első munkáit. Maillollal való kapcsolata azonban háttérbe szorította Rodin hatását, s Clará szobrait is a klasszikus harmóniához közelítette. Ez a szellem tovább erősödött munkáiban a londoni utazását követően, ahol mély hatást tett rá a Parthenon fríze. Ezt követő itáliai utazásán a reneszánsz szobrászatot, elsősorban Michelangelo műveit tanulmányozta. Clará párizsi munkái, már Eugeni d'Orsszal való megismerkedése előtt, a mediterrán szellem hatását, a női akt iránti figyelmét, és a forma szépségéből merített ihletét tükrözik. A mozgás és a ritmus, a tánc és a zene terén folytatott kutatásai ugyancsak nagymértékben gazdagították egyéni ikonográfiái megoldásait. Josep Clará már első barcelonai kiállításán, 1910-1 1-ben - amely időben egybeesett a Noucentisme programjának bemutatkozásával - kitűnő munkákkal jelentkezett, és rendkívüli siPERE PRUNA Barcelona, 1904-1977 Pere Pruna már igen fiatal korától kezdve élénk érdeklődést tanúsított a festészet iránt, s még mielőtt betöltötte volna tizenhetedik életévét, Párizsba utazott. A francia fővárosban Pablo Picasso fogadta őt, és amellett, hogy néhány metszetet vásárolt a fiatal művésztől, kapcsolatba hozta őt a párizsi műkereskedőkkel és művészeti élettel. Pruna díszlettervezőként dolgozott Szergej Gyagilev számára: ő tervezte a díszleteket és kosztümöket a Les AAatelots ( 1925) és a La Pastorale című balettekhez. 1929-ben a pittsburghi Carnegie Institut nemzetközi festészeti versenyének második díjával tüntették ki. Házassága kudarcának köszönhetően mély depresszióban szenvedett, ami rányomta bélyegét életére és munkásságára is. 1930-ban visszaköltözött Barcelonába, ahol egy kitűnő kiállítást szervezett, művészeti körökben és tárlatokon vett részt. Számos díjjal kitünették, többek között a Katalóniai Tartományi Kormányzat Isidre Nonell Díjával, az El Vi de Kios (Kiosi bor) című művéért. A spanyol polgárháború idején Pruna az ország francóista vidékén élt, s ő szervezte meg az itteni művészek kiállítását az 1938-as Velencei Biennálé- ra. A háború befejeztével a montserrati kolostorba vonult vissza, ahol szerzetesi életet élt, és számos vallásos művet alkotott. Élete utolsó éveiben több díjjal is kitüntették, többek között Barcelona városának festészeti nagydíjával ( 1965), és kinevezték a barcelonai San Jordi Katalán Királyi Művészeti Akadémia tagjává (1976). Pere Prima Leány az ablaknál. 1927
