Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
28 Miró előtt Dali után Ezt az „örök Katalánját" festette meg istennők, meztelen és görög ruhát viselő figurák, a tudás fái és mitológiák formájában. Mindezek jelen voltak saját háza, a Mon Repós dekorációjában is, amelyet a művész klasszikus építészeti előképek alapján épített Terrassában. A művész ez időből származó festményeit mitikus árkádiai melegség járja át: ez öröklődött tovább 1 91 7-től a város, mint az idők tanúja iránti tiszteletben, majd még később jól strukturált absztrakt munkáiban is. Joaquim Sunyer, aki Torres Garda, Joaquim Mir és Isidre Nonell évfolyam- társa volt a La Llotja nevezetű képzőművészeti főiskolán, nem monumentális falfestményekkel, sem idealizált klasszikus ikonográfiával, sem pedig művészeti elméletekkel vagy a művészeti folyóiratokban publikált művészeti gyakorlattal nem gazdagította a Noucentismét. Sunyer mindig is bizonyos távolságot tartott az intellektualizmustól, mégis kivívta a Noucentisme művészeinek csodálatát színei, formái, témái és ecsetkezelése révén; Sunyer festményei valósággal lenyűgözték őket. Első önálló barcelonai kiállítása, amelyet 191 1-ben rendezett meg a Falanç Català galériában, rendkívüli feltűnést keltett. Előtte tizenhat évig élt Párizsban, ahol végigkövette a modern festészeti áramlatok előretörését, és kapcsolatban volt számos impresszionista festővel; ám Barcelonában még nem ismerték nevét. Eugeni d'Ors ugyan említette őt 1909-ben, a ta Veu de Catalunyában, ahol azt írta róla, hogy „pontosan tudja, miként építse fel a kompozícióját számos kis ív végtelen és ellentmondásos sorozatából, s egyetlen, határozott konklúzió felé törő Joaquim Sunyer Képmás. Evszám nélkül JOAQUIM SUNYER Silges, 1874-1956 Sunyer Sitgesben töltötte fiatalkorát, és így kapcsolatban állt azokkal a festőkkel, akik szülővárosát a tengerparti fények megfestéséért rendszeresen felkeresték. 1889-ben családja Barcelonába költözött, és Sunyer jelentkezett a képzőművészeti főiskolára, ahol Joaquim Mirrel, Isidre Nonell-jel és Torres Garciával együtt látogatta az előadásokat. 1 896-ban Párizsba ment, ahol a fiatal Manolo Huguével és Picassóval találkozott. Az 1 890-es évek elejéig könnyű, bohém életet élt, amelynek képei témaválasztásával, harsány expresszivitásával is hangot adott. 1905-től művein Degas és némiképp Bonnard
