Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
Gaudí tó I Tàpiesig / / Ramon Casas Nő félalakos portréja. 1 899 körül kellemes bohém életet élt, s itt kezdődött hosszú barátsága Rusihollal és Utrillóval. Más művészekkel is találkozott itt, többek között Barnauval, Puvis de Chavannes-nal és Zuloagával. A környezet hatására visszafogott színekkel, tompított kontúrokkal festett, intérieuröket és szabadtéri témákat. 1 897-ben települt vissza Barcelonába, ahol Utrillóval és Rusinollal együtt megnyitotta az Els Quatre Gats, azaz A négy macskához címzett művészlokált. A hely extravagáns tulajdonosának, Pere Romeunak ösztönzésére különféle avantgárd rendezvényeket szerveztek itt, többek között kerekaszta l-beszélgetéseket és vitaesteket, ahol az Art Nouveau-val kapcsolatos témák vetődtek fel. Ezek révén találkoztak a fiatalabb generációhoz tartozó művészekkel, mint Picasso, Isidre Nonell és Joaquim Mir, vagy olyan zenészekkel, mint Albéniz és Granados. A visszatelepülését követő években Casas fáradhatatlanul készítette plakátjait [Anis del Mono, Paris Cigarettes), folyóirat- és könyvillusztrációit [Pél i Ploma, Quatre Gats) és arcképeit. Casas 1908 és 1924 között Amerikában élt, egy amerikai műgyűjtő, Charles Deering támogatásával, akivel barátságot is kötött: járt többek között New York Cityben, Kaliforniában, Floridában és Kubában. Élete utolsó éveiben sokat utazgatott Európában is, ahol az emberekről, a jellegzetesen spanyol asszonyokról készített portrékat, és tájképeket festett figurákkal, melyek igen távol álltak attól az avantgárdtól, amelynek fiatalkorában élharcosa volt.
