A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960

Petri Lajos szobrászművész gyűjteményes kiállítása

azok éppen az iránt érzéketlenek, amit csak a művészet tud az emberek ismeretvilága felé közvetíteni. Ezek a meggondolások vezettek a kiállításon szereplő, közel 80 portré elkészítésénél és most már nekik kell helytállniok az elmondottak helyességéért. A figurális alkotások fejlődése távolról se volt ilyen egyenletes. A Bruxellesben készült „Startoló", „Élet", és a maga idejében (1911) a legmodernebb magyar szobor, a „Táncoló leány" után az első világháború közel öt évig munkátlanságra kény szeri tett. Mikor 1922-ben itthon újra dolgozni kezdtem, túlságosan éreztem a hosszú kényszerpihenő minden hátrányát. Az igazi baj azonban az volt, hogy az itthoni stílus hatása alatt naturalistább szemlélettel kezdtem dolgozni, mint azelőtt. Még ennek az időnek (1925) legjobb munkái is a „Napkelte" és a „Bánat" szoborszerűség, monumentalitás, megkomponáltság -szempontjából visszaesést jelentettek a bruxellesi korszak legjobb munkáival szemben. Haladást úgy vélem csak a Bástyasétányon levő „Lovas"-szobrom, a Kerepesi temetőben levő „Bláthy" síremlékem és a volt OTI-ra készült „Kovács" szobrom jelentettek. Érthetetlen lenne ez a lankadás az akkori viszonyok ismerete nélkül. A körülbelül 1925-től 1940-ig terjedő 15 esztendőben alkotótevékenységem szinte teljességében pályázásokban merült ki. Nem volt akkor a magyar szobrászok életének nagyobb átka, mint a pályázás. Egy-egy nagyobb pályázatra 80—100 hihetetlenül nagy, sok hónapi munkát igénylő, rengeteg pénzbe kerülő pályaművet küldtek be. A reáfordított munka és a készkiadás ellenére sokszor a megbízást sem adták ki, és az odaítélésben is gyakran nem a művészi szempontok voltak az irányadók. Ilyen körülmények között a pályázaton való rendszeres részvétel felőrölte a szobrászok anyagi erejét és alkotó energiáját. Pályázni mégis kellett, mert a vezetők csoportjához nem tartozók számára ez volt az egyetlen lehetőség, mellyel nagyobb munkához juthattak. Én vagy harminc nagy pályázaton vettem részt és csak a 2-es huszárok emlékműve volt az egyetlen, melyet megcsináltam.