A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960

Jan Matejko lengyel festőművész (1838-1893) emlékkiállítása

Városi Tanács jogart ajándékozott a művésznek, mint a művészet feletti uralkodás szimbólumát. Midőn 1879-ben az új krakkói épületben megnyitották a Szépművészeti Főiskolát, Matejkót nevezték ki igazgatónak. 1879-től gyakran tartózkodik akkortájt szerzett kis falusi birtokán, Krzeslawicében. Az ottani park nem egy képéhez szolgáltatott hátteret (pl. a Jerzy fiát lovon ábrázoló portréhoz). Matejko mindennel foglalkozott, ami az egykorú Krakkóban a művészettel kapcsolatos volt: emlékművek építésével, templomok, katedrálisok, sukiennicák restaurálásával. Megmentette a pusztulástól Krakkó műemlékeit: a waweli katedrális oltárát és a sast a Florianska Kapun. A hagyományos középkori Szentlélek-kórház felrobbantása tragikus élményt jelentett Matejkónak (kifejezést nyert a ,,Diákok kivonulása Krakkóból" c. képben). Matejko a művészi munkában, — melynek egész életét alárendelte — fáradhatatlan volt. Romantikus és realista. Művészetének kialakulásában nagy szerepet játszott Lengyelország művészetének és régi kultúrájának műemlékei, hagyományai, de főként a krakkói műemlékek Veit Stoss alkotásaival az élen. Matejko élete végéig hű maradt a realista történelmi festészethez. 1893. november 1-én, alig 55 éves korában halt meg. Kiváló tehetségű tanítványok széles körét hagyta maga után, mégis, egyikük sem lépett a mester által kijelölt útra, a történelmi festészet útjára. Viszont a lengyel művészet nemzeti irányának további fejlődésére gyakorolt hatásuk óriási volt. Krakkóban, a Florianska utca 41. számú házban, ahol 9