A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1948-1957
Barcsay Jenő festőművész kiállítása
A fal díszítő mozaikok nagy kartonjai után, amelyeken egész csoportok vonultak fel, nagyon eltérő jellegű képek következtek, mert utóbbi években napvilágot látott művein többnyire csak egy-egy emberi alak, sőt csak egy-egy ábrádat lett az előadás tárgya. Maga a festmény is alakot cserélt: kicsiny lett a mérete, de megsokasodott a s^áma, látható volt, hogy a művé sz nagy kedvvel dúskál az új arányok új lehetőségében. Egy részükön magános alak ül valamely belsőség tompított világításában, egyszerű, finoman meglátott és mégis keresetlennek ható beállításban. Másokról egy-egy arc tekint felénk. Egyik sem készült képmásnak:, nem is kiélezett jellem-ábrázolatok, inkább olyanok képe, akiket a sors sem nem emelt a magasba, sem nem ejtett a mélybe. El tűnődő y magukba mélyedt arcoké csöndes életérzés tükrözői. Egyszerűen itt vannak előttünk a maguk keresetlen emberségében. Am nemcsak az élet hordozói, hanem a művész ecsetje alatt kialakult új jellegű művészeté is. Mert míg a nagy kartonokon és a rajzokon a fehér és a fekete ösz~ szeszpvődéséből öltött testet az élet, addig ezeken a kicsi képeken a színek finom harmóniája lett a kép tárgya. Ebben gyönyörködünk, mint ahogy gyönyörködni tudunk egy szép virágban, egy táj szépségében. Mint a harmonikus zenének, a szeneknek is megvan a maga költészete. Ezeken a kis képeken hol halkabb, hol erősebb árnyalatú, tompább vagy zengőbb akkordokban sorakoznak fel a színek melegebb, hidegebb fajtái, egymást emelve, egymást kiegészítve, harmonikus egyensúlyban tartva. Ezek a kis képek finomművű ékszerei Barcsay képgyűjteményének. Évtizedek elmélyült munkájának leszűrt eredményeit látja itt együtt az érdeklődő, ennek is csak egy részét, tíz aK ut o^ gyűjteményes kiállítás után. LYKA KÁROLY 7
