A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1941-1942

Aba Novák Vilmos (1894-1941) emlékkiállítás

szüksége. Első olasz útjáról való hazatérése után olasz emlékeit dolgozza fel. Majd egy ideig a vándorcirkusz lesz kedvenc témája ; a bohócok és csepűrágók, vásári mutatványosok furcsa világát veszi gúny or os ecsetjére, álarcos embereket, szemfényvesztőket és bűvészeket fest, mintha az egész világot cirkusznak, álarcos fezőrök színpadának tartaná. Nyári szolnoki tartózkodása és erdélyi útjai a csiki havasok között vezeti a nép közé. Táblaképein ezután más tárgyhoz nem is nyúl. A népet, az igazi magyar népet figyeli meg, új erkölcsi felfogásban, a maga leplezetlen valójában, munkája és mulatozása, vagy vallásos élete közben, vásáron és csárdában, állatait hajtva vagy körmenetben ájtatoskodva. Szakított úgy a hamis népszínmű romantikával, mint a népművészet külsőségeit festői hatásokra kihasználó, tisztán folklorisztikus felfogással. Ebből, a szívéhez oly közelálló tárgykörből merítette befejezetlenül hagyott utolsó művét is (56. sz.). Utolsó nagy vallomása volt ez a halál küszöbén az életről, vallomása az örök magyar népről. Élete utolsó évtizedében a falfestészettel jutott el művészete a magaslatra. Hatalmas egyházi és történeti ciklusokat festett, s ezekkel valósággal új fejezetet nyitott a magyar monumentális festészetben. Ezeken hasznosította igazán itáliai tanulmányait, a nélkül, hogy bárkit utánzott volna, vagy klasszicizáló epigonná vált volna. Egyéni maradt, freskóm sem hasonlít senkihez. A régi olasz mesterek müveiből csak elvi tanulságokat vont le, amelyek a falfestészet lényegét érintik. Művészi és emberi egyénisége falképein bontakozott ki teljes méretében. Hatalmas elképzelése, szellemi mondanivalójának gazdagsága és művészi kifejezésének lenyűgöző ereje a legnagyobbak, Giotto és Michelangelo szférájába emelte. A kiállítás anyagát úgy gyüjtöttük össze és rendeztük el, hogy abban egész művészi pályafutása világosan jusson kifejezésre, az első kísérletektől a teljes egyéni kiforrottságáig, rézkarcaitól a városmajori, fehérvári és pannonhalmi falképekig. Nyomon követhetjük szédületes lendületű művészi fejlődésének útját. A baloldali első terembe ifjúkori műveit és Rómában készült első képeit helyeztük. Meghatottan nézzük diákkori próbálkozását, egy kissé szecessziós ízű tájképét (1. sz.), amely még nem sejtteti a későbbi nagy művészt. Feltűnik rajta az ,,Aba