A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1939-1940

Észt képzőművészeti kiállítás

ból is magas festőtechnika sugárzik felénk. Teljesen másirányú, a szín és formák organikus összeolvasztásán alapuló technikája van Kaarel Liimcindnak (sz. 1906) és követőinek akár csendéleteit, akár figurális kompozícióit nézzük, míg portréfestészete kevésbbé szeszélyes. Liimand önálló festőiskola megalapítója lett Észt­országban. Ugyanügy a szín, hangulat és a technika összhangjára törekszik tájképeiben és kompozícióiban Juhan Püttsepp (sz. 1898) is, hasonlóképen Juhan Nömmik (sz. 1902), aki különösen mély színérzékkel, de darabos ritmussal egész sereg szürke és barnatónusú észt tájképet alkotott spachtlizással. Finom gyöngy­házszürke tónussal dolgozik Johannes Vöeraliansu (sz. 1900), aki modern technikával és modern szellemben a régi reálista táj­kép felélesztésére törekszik. Ugyanezt lehet mondani portréira is. Külön csoportba tartoznak András Johani (sz. 1906), Nikolai Kummits és még néhányan, akiknek zsánerkompoziciói és tájképei a régi flamand mesterek szemléletének és felfogásmód'ának a modern festőtechnikával való egyesítéséből indulnak ki. Karin Luts (sz. iy04) sajátságos művészete finomult ízléssel és forma­érzékkel a művész sokirányú érzelmi átéléseit testesíti meg, ha­sonlóképen Arkadio Laigo (sz. 1901) is, aki a kubista módon felfogott klasszikus formák és a miliő egybeolvasztására törek­szik. Ebbe a szellemi közösségbe tartozik Aleksander Krims (sz. 1893} is, de teljesen más az érzelmi világa. Az akvarelltechnikát nagyon sok idősebb művészünk kedveli és műveli az olajfestés mellett. Teljesen csak ennek a techni­kának élnek Anna Triik Pöllusaar (sz. 1902), aki azonban az akvarell mellett mint portréfestő a rajzot is kiválóan műveli, továbbá Lydia Starkopf-Mei (sz. 1896), akinek az ecsetje alól mesteri csendéletek és portrék kerülnek ki, azután Natalia Mei (sz. 1900) mesteri kisfigurális kompozícióival. Jaan Grünberg (sz. 1889) az akvarellek és monotüpiák mellett olajtechniká\ al dekorativ, hüperimpresszionisztikus tájképeket alkot, hasonlóké­pen a vele bizonyos mértékig rokon Aleksander Bergmann (sz. 1901), akinek a színei: ezüstszürke,földbarna, őszibarackrózsaszín es a letompított kék-sárga-vörös erős színérzékre és kiváló íz­lésre mutatnak. Bergmann rajzai, különösen a portrék erősen 2T;

Next

/
Oldalképek
Tartalom