A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1939-1940

Felvidéki képzőművészeti kiállítás katalógusa. (A felvidéki művészek első pesti bemutatkozása)

&L&&ZÚ. Amikor 1938. év november 2-án a magyar .^elvidék hazatérésének húszéves álma beteljesedett, a visszacsatolt területen élt művészek, a tények ihlető hatása alatt, nyomban észrevették azokat a feladatokat, amelyeknek megoldására egyedül ők hivatottak. Tudták és vallották, hogy a területi összekapcsolást nyomon kell követnie a hosszú évtizedeken át különváltan élt emberek lelki egymásratalálásának, amelynek előkészítésében elsősorban a művészeknek jut szerep. Erezték, hogy húsz kálváriás esztendejük tanulságait, szellemi életünk új arculatának kialakításánál, okulásra kell felajánlaniok, hogy hazatérésük necsak számban és erőben gazdagítsa a magyar szellem harcosait, hanem lényegében formálja azt át a változott viszonyoknak megfelelően. Mielőtt azonban együttes munkára hívnák a trianoni Magyarország művészeit, úgy érzik: alkotásaik bemutatásával kell hitelt érdemlően bebizonyítani azt, hogy egymástól távol, gyakran apró, eldugott falvakban élve, idegen nép ellenséges szellemétől béklyózottan is lehet kifejezni a művészi szépet, formában, színben és vonalban érzékeltetni az emberi lelket. Ez a kiállítás hittétel a fiatalabb nemzedék elhivatottsága, a háború előtti korszakok stílusfejlődését tovább folytató idősebb korosztályú művészek alkotásainak értékelése és a nagy cél felé hatalmas lendülettel törő legifjabbak akarásának időszerűsége mellett. Igazolja, hogy van építő, néma forradalom, »pénz es taps nélküli« idealizmus, létjogosult, sőt szükséges a művészetek decentralizálása, mert ezek teszik majd lehetővé, hogy az ország társadalmának legszelesebb rétegeiben gyökeret verjen a művészi szép szeretete és tömegek tudjanak hinni a szép