A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1939-1940

Észt képzőművészeti kiállítás

tak. Ezek a művészek Szentpétervárról Párizsba költöztek vagy más nyugateurópai művészeti centrumokba, hogy ott tanulmn­nyaikat folytassák és kiegészítsék. A nyugati művészeti élet és az ottani mesterek magánműtermében való továbbtanulás erősen felfrissítette és hathatósan befolyásolta az észt festők, szobrá­szok és grafikusok művészi hajlamait. Ettől kezdve a Noor-Eesti kiállításain leginkább olyan művészek jelentek meg, akik nyugati befolyás alatt állottak, és mint fejlődésben lévő fiatalok a leg­különbözőbb modern irányokat és áramlatokat képviselték. Kfist­jan Rciud műtermében, amely Tartuban kezdte meg működését, bő alkalom kínálkozott a fiatal észt művésznemzedéknek arra, hogy tanulási vágyait kielégítse, ugyanakkor azonban a műterem külföldi művészeti főiskolák számára is készített elő fiatal, T<ezdő művészeket. Kristjan Raud (sz. 1865) mint művész érzékeny, mély lélek, amellett tevékeny pedagógus, aki végigjárta a szent­pétervári, düsseldorfi és müncheni akadémiákat, később azonba i teljesen más irányban fejlődött. Művészi pályafutását reális­modorú festményekkel és rajzokkal kezdte, azonban csakhamar az észt mitológiához fordult. E közben művészetével teljesen eredeti, szinte a primitívséggel határos nyers, de erőteljes mo­dern stílust teremtett meg. Ezért Kr. Raudot méltán tart­hatjuk az észt nemzeti stílus legkiválóbb, szinte egyedülálló kép­viselőjének, talán épen a megteremtőjének is. A Nyugatról hazatért, vagy továbbra is ott élő modern észt művészek munkái egyre nagyobb népszerűségre tettek szert a közönség szélesebb rétegeiben is. Azokban az években sok portrét készít az észt társadalom kiválóbb tagjairól a Párisból hazatért Nikolai Triik (sz. 1884), aki jelenleg a tartui művészeti főiskolá­nak, a »Pallas«-nak idősebb professzorai közé tartozik. Portréi mellett jól ismertek tájképei is, azonkívül kiváló alkotásai vannak a grafika területén könyvdiszítések, illusztrációk és vinyettek formájában. Triik portréfestészetének (amit azonban a mostani kiállítás, sajnos, nem mutat be teljes egészében) legjellegzetesebb vonása az ábrázolandó személy karakterének erős kidomborítása mellett szuggesztív és eleven festészeti fogások alkalmazása, mig grafikájának alaptónusa az expresszív és erőteljes formai válto­2/

Next

/
Oldalképek
Tartalom