A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1937-1938

Régi olasz mesterek kiállítása

Több mint egy éve, hogy a Nemzeti Szalon igazgatója, Hubay Andor barátom felkeresett és azt az óhaját fejezte ki: rendezzek intézetében egy-két olyan kiállítást, amely az élő művészet szokásos kiállításaitól elütő anyagával és jellegével különös érdeklődésre tarthat számot. Örömmel vállalkoztam erre és mindjárt jeleztem, hogy elsősorban a régi olasz művészetnek magyar magángyűjteményekben levő emlékeire gondolok. Ügy véltem, kötelességünk törődni azzal, hogy a különben csak kiválasztott keveseknek hozzáférhető művészi értékeket, legalább időnként, a közönségnek is megmutassuk. Másrészt azt reméltem, hogy az olasz művészet emlékeiből olyan kiállítás kerül ki, amely becsületére válik a magyar gyűjtőknek. Hiszen az olasz művészet gyűjtésének nálunk nagy múltja, szép hagyománya van. A nagy képtáralapító, Esterházy Miklós szeretettel gyűjtötte az olasz mestereket, Pyrker érsek és Ipolyi Arnold szinte mást sem vásárolt, mint olaszokat, gróf Pálffy János egész sor olasz mesterművet hagyott a nemzetre. Ha csak a Marczibányi-, Fejérváry- és Festetics-gyű jteményeket, Simor János hercegprímásnak, Ferenczy István szobrásznak, Kilényinek, gróf Andrássy Gyulának, Lederer Sándornak, Nemes Marcellnek, báró esetei Herzog Mór Lipótnak nevét említjük is, egész sora elevenedik meg előttünk azoknak a kiváló olasz műveknek, amelyek magyar magántulajdonban voltak és részben meg is maradtak. Az olasz gyűjtés nálunk sohasem maradt abba s ha egyidőre a németalföldi polgári művészet kultusza mellett kissé visszaszorult is, legújabban — a kor érdeklődésének megfelelően — megint nagyobb erőre kapott egy-két új gyűjtőnk tevékenységében. A képeken kívül a kisplasztikának is igen kiváló gyűjtői támadtak újabban. A kiállítás fog választ adni arra, hogy jogos volt-e az a remény, amelyet hozzá fűztünk. Annyi bizonyos, hogy anyagban nem volt hiány. A kiállítás számára eredetileg kiszemelt több műről kénytelenek voltunk helyszúke miatt lemondani, sőt kiszorult a már kölcsönkért és átengedett művek néhánya is. Ezek tulajdonosaitól elnézést kérünk. A kiállított műveket — amennyire ilyen, sok forrásból származó, csak alkalmilag összekerült anyagnál lehetséges — igyekez-