A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1936

Dán hivatalos reprezentatív képzőművészeti kiállítás katalógusa

ujabb és ujabb szinkisérletek kerültek ki. Willumsen mint grafikus jelentékeny : készített kitűnő kerámiát, sőt szobrászattal is foglalkozott. A fentnevezetteknél fiatalabb Dánia központjából, a termékeny Fün szigetéről származó, az évszázad kezdete körül kiképzett művészek egyik csoportja. Tanáruk Zahrtmann Kristian, kinek iskolája ellentétben állt az Akadémiával, s tanítványait egyéniségük fejlesztésére sarkalta. Néhányuk egész életükön át híven ragaszkodtak szülőföldjükhöz és nagy tudással festegették a dán természetet. Syberg, Larsen Johs, Hansen Peter és Christiansen S. Poul tartoznak a füni csoporthoz, de hozzájuk sorolhatók még mások is, mint Schou Kari és Rostrup-Böyesen. A közös mester egyöntetű hatása nem látszik rajtuk, de néhányuknál az anyaggal való nehéz küzdelem rányomta bélyegét a kész műre. Tőlük azt tanulhatjuk, hogy a festőművészetnek más célja is lehet, mint az elegáns ecset-virtouzitás. Kb. 1910 után a francia impressionizmus kolorisztikus ideái jelentkeztek széles fronton a dán festőművészetben. Ebben az időben ugyanis a festők nagy számban látogatták Párizst. Megnevezendők itt : Swane Sigurd, Rude Olaf, Jensen Aksel P., Höst Oluf és Bentzen Axel, akik egyéni felfogásuk szerint dolgoztak a spektrum tiszta színeivel. Rajtuk kívül Nielsen Jais és Iversen Kraesten találtak nyárias motívumokat Bornholmban, a balt szigeten. A nyár szinpompája fölötti örömüknek igyekszenek csengő kifejezést adni. A két utóbbi festő és Hansen Harald még dekorativ figurális kompositiókat is festettek. A festők monumentátis művészetének középületekben való falképszerü kihasználása iránti törekvéseit az Uj Carlsberg Alapítvány gazdag dotátiókkaí támogatja. A fejlődés hullámzó vonala az impressionizmustól távolodó fiatalabb korosztályt hozott felszínre. Giersinget korára való tekintettel ugyan az előbbiek közé lehetett volna sorozni, de ő volt épen az első, aki ösztönös alkotó tehetségének erejére támaszkodva szembe fordult az impressionista áramlattal. Zeuthen Ernst, Müller Haagen, Borch 0. V. Lergaard Niels és Söndergaard Jens között hasonlatosság egyáltalán nincs, habár mindegyik főként tájképet fest. Söndergaard a juttlandi zöld dombok feletti tág látóhatár ritmusát fogja el. Többen e művészek közül arra törekszenek, hogy élményüket leegyszerűsítve és megérlelve, formai és szerkezeti összpontosítást érjenek el.