A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1933-1934

Paál László Társaság jubiláris kiállításának katalógusa

Addig, éppen életének utolsó három esztendejében (1874-77-ig) alkotta remekműveit, mint a gyöngykagyló, fájdalmas vergődés közben az igazgyöngyöt. Fejlődésében átélte szinte a festés egész fejlődését, hogy végül a maga nyelvét megtalálja. Paál erdőmélyeiben a félhomály titkát kutatja, melyet Purkinje-jelenségnek nevezett el a tudomány. Paál ezt jól ösmerte, kiegészítette azt a napsugaras félhomály titkának kutatásával, megtalálva e jelenségek kifejezésére a kellő eszközöket, eljutva a nyilt ecsethuzás szépségeinek megérzéséhez, annak szabad felrakásához, ami által a szemben teremti meg, a színeken lebegő fátyollal, a kolorit minden hatalmát. Nála a szinek mozognak, a színfoltok remegni, vibrálni kezdenek, erdeje színpompában úszik. Itt már túlhaladja a barbizoni mestereket, kiknél a művészet a valóság átszellemesitése, mig Paál-nál az érzés felfokozása, ugy a sötét, mint a világos gammákban, Nála a forma a maga emberi érzésének nemcsak hordozója, de misztikus erejű kifejezője is. Megérezte az eljövendőt. Volt őse is: Magnesco, — lett utóda: Van Gogh. De voltak közvetlen tanítványai is, nemcsak maga Munkácsy de a német Libermann, az osztrák Jettel, a norvég Hill, akik azonban a tájképben őt utói nem érték. Paál kifejezte műveiben gyászos, sorsát, tépett lelkét, buját-bánatát, egész viharzó szenvedélyét. Mintha a mi korunk tragikus érzései visszhangoznának Paál művészetében. Dr. LÁZÁR BÉLA.