A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1933-1934

A „Céhbeliek" Magyar Képzőművészek Társasága jubiláris kiállításának katalógusa

Aztán készült a perfekt gavallér is, ahogy ez időkben Jókai szelleme szerint minden fiatal tökéletessé igyekezett válni. Ez a tökéletesség megkívánta első sorban a több nyelvtudást, mert Berend (ván ki tudja, ma itt, holnap ott . . . Aztán zenét, de főként zongorát is kell tudni, mégpedig a szabad „blattolásigmert ki tudja, mit ütnek fel előtte a hölgyek. A szellemesség még Disraelinek se jött ingyen, ezt is csak gyakorolni kell, mégpedig két irányban : a hölgyek társaságának egyet, s a férfi kompániának egy nagyon másat. Táncolni eo-ipso kellett tudni és vivni. Ez a kettő együtt járf, mert a legtöbb párbaj a tyúkszemre lépésből keletkezett, esett légyen kis selyem topánkára. vagy lakk cipőre, vért kivánt. Illett minden számot tevő embert ismerni, aztán egypár cigányprímást, meg egy-két fiakkerost. Es aki művésznek készült, annak ezen felül is kellett még egyetmást tudni, legalább is a szellemaristokratákig kellett emelkednie, hogy érvényesülhessen. Minden ifjú művész lelkében ott élt már Liszt Ferenc hire, aki a világszalónok varázsfuvolása volt, O volt az első művész akit a magas körök nem csepűrágóként, hanem egyenrangúként fogadtak. Ezt a fogadtatást nemcsak magának, hanem minden művésznek halá'os komolysággal megkövetelte, s jaj volt gnnak a principessának, aki zongorajátékáért hívta meg. Azt is tudta már mindenki, hogy Munkácsy fogadónapján lovasrendőrök rendezték a felvonuló fogatokat, így elő kellett készülni most már minden tudott lehetőségre. Ez volt a külsőleges előkészület a világ számára. Ez mindenkire kötelező uniformis volt. A kifelé fordított első hatás képe, a léha, a táncos. De hol volt még az a komoly tudás, amellyel a Múzsát lehet meghódítani. Ez már nemcsak finyás hölgy, hanem hozzá a szellem és lélek teljes fegyverzetével lehet csak közeledni. Ide már nagytudatosan készült Aladárunk, hogy semmi akadálya ne legyen erről az oldalról a szent csarnokba jutásnak. A természettudományokat, mondtuk, a családi asztalnál szivta föl, aztán jöttek az irodalmak, rendre a magyar, a német, a világirodalom. Éppen igy a zenével is a legkomolyabb formában foglalkozott. Ohó! Kriesch papa nem volt felületes nevelő! Mindent megkönnyített a gyermekeinek, ami oly nehéz volt neki Wienben. Kisebb-nagyobb sikerek közt a négy évnek is csakhamar elkövetkezett a szüretje. A vizsgák idején tudósitást küld Kriesch-papa, hogy Aladár szörnyen tanul Pár napra rá pedig arról megy levél, hogy a vizsgabiztos, Korzán főigazgató, azt a kétségét fejezte ki, hogy a tanári értekezlet nem akarja Aladárt vizsgára bocsájtani.