A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1933-1934

Holland representativ grafikai kiállítás (19-20. század)

1868. S. Jessurun de Mesquita legeredetibb a művészek köközött. Munkái két, látszólag egymással kevéssé összefüggő csoportra oszthatók. Metszett, főleg fametszett állat-és növényképeit az eszközök rendkívüli korlátozottsága, leegyszerűsítés, át és átstilizálás jellemzik. E képeiben a fekete-fehér ellentétek sokszor pompás dekoratív hatásúak. Ezzel szemben ahogyan maga nevezi őket — „sensitiv elképzelései", kizárólag kompozíciók. Legnagyobbrészt rajzok és vízfestmények, csak kevés metszet akad közöttük. Hieronymus Boschra és Ensorsál arcaira emlékeztető démoni hatású expressiv fejeit bizonyára kényszerképzeteinek hatása alatt alkotta. Az alábbiakban időrendi sorrendben felsorolandó művészek az előbbiek kortársai voltak és a holland grafikai művészet felvirágoztatásában részük volt, de úgy műveik mennyisége, mint minősége kevésbbé jelentős. Ezek: 1870. G. A. H. van der Stok tengerésztiszt volt, néhány sorozat fametszetet készített. Ezek között jelentős az állatöv jeleit megörökítő. Művein mesterének, van Konijnenburgnak hatása érezhető. 1873. J. F. E. ten Klooster Indiában katonatiszt. Szépen stilizált, Indiából merített, előkelően dekoratív fametszetein szintén Konijnenburg szigorú iskolájának hatása ismerhető fel. 1871. J. J. Aarts grafikus, tanár az amsterdami akadémián, Dupont művét folytatta. Vésetei csavargókat, paraszttipusokat ábrázolnak. Jól átdolgozik mindent s ezáltal formái nyugtalanok. Tehnikáján kiérezzük régi nagy elődei: Albrecht Dürer, Lucas van Leyden, Dupont-nak hatását, .anélkül azonban, hogy ez a hatás tényleg kimutatható volna. Legszebbek talán illusztrált fametszetei. 1875. George Rueter arcképfestő és litográfus, aki Allebé iskolájában megtanulta a litografia gondos és érzésteli kezelését és az előadásnak rokonszenves egyszerűségét. 1878. Chris. Lebeau, lényegileg díszítőművész s ezt grafikájában sem tagadja. Fametszeteiben de Bázel és Lauweriks ragyogó tehnikáját folytatja. E stílust azonban sajátosan nagy formában alkalmazza. Ezt látjuk plakátjain, propaganda-művein, sőt egyes arcképein is. Arcképeinek legnagyobb részét azonban litografálja. Arcképeinél — legyenek azok vonalasak, dekoratívak, tónusosak vagy realisztikusak — mindig az egyéniségre: a jellemzésre fekteti a fősúlyt. 14