A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1932

7. tavaszi szalon

Tavasz a Szalonban. A naptári tavasz már évek óta nem tud találkozni a kikelettel. A naptár szabályossága is felbomlott, mint oly sok rend és rendszer, a melyet crökéletünek tartottunk. A régi szavak és fogalmak itt is uj tartalommal teltek meg, s ha ma az ifjúság szót kimondjuk, nem azt a gondtalan, vidám, fényes aranykort értjük alatta, mint ezelőtt ; egy ráncos homlok, egy fáradt szempár, egy felhős ábrázat jelenik meg lelki szemeink előtt. A fáradtság és a reménytelenség ábrázata. Az ilyen fiatalok honnan vegyék az ifjúságot, amit mi oly nagyon követelünk tőlük ? Pedig mégis csak ügy van, hogy az ifjú életeknek fő tulajdonsága az ifjúság. Hatásos bizonyíték erre a Tavaszi Szalon, a mely egy sereg fiatal ember friss, ifjú művészetét mutatja. A szinek gyermek mágusai, a fantázia selypítő mesemondói, a természetet ecsettel és mintázó fával boncoló kamaszok gyűltek itt össze. Figyeljék csak őket, s nem egynek szeme mélyén fel fogják fedezni azt a tüzet, a mely egy későbbi üstökösnek, vagy egy eljövendő csillagnak mag<a lesz. Mi felvidultunk ettől a kedves látványtól. A művészet életének folytonossága nem szakadt meg, az öreg fa idén is rügyezik, virágba borul és majd gyümölcsöket nevel. Tekintetünk fényt és meleget sugároz és szeretettel borítja el a kezdés gyönyörű, szent pillanatát. Budapest, 1932. április hó. Kemény Simon