A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1931

Japán élő representativ művészete

A japáni művészek vagy maguk mentek Kínába, hogy az ottani nagy mesterektől tanuljanak, vagy a Japánban szorgalmasan gyűjtött kínai festményeket tanulmányozták és másolták. Művészetük azért nem volt szolgai utánzata a kínainak. Bizonyos mértékig sajátos stílust is fejlesztett ki. Fénykorának legnagyobb mesterei, különösen Shúbun és Sesshú, ma is a legnagyobb tisztelet tárgyai. Műveikből az új művészek is merítenek ösztönzést. E tusfestés újjászületése voltaképen visszahatás a Kanó-iskola megmerevedett szabályai ellen. A tusfestés Sesshú után élettelen formalizmusba hanyatlott. Helyette a Kanó Motonobu által alapított Kanó-iskola virágzott fel a Shógunok pártfogása alatt. Ennek köszönhette ez az iskola, hogy az egész Momoyama- és Tokugawa-korszakon át zsarnoki uralmat gyakorolt a japáni festészetben. Hatásának titka azonban abban rejlett, hogy alapííója, Motonobu a kínai jellegű tusfestést a yamato-festészettel egyesítette. Utódai Eitoku, Tanyu és mások véglegesen leszegezték az iskola hagyományait, minek következménye állandó hanyatlás lett. A nagy Kanó mesterek igen termékenyek és a nemesi udvarokban különösen kedveltek voltak. Nagyméretű képeket is festettek, melyek azonban, leszámítva az említett mesterek és Tsunenobu alkotásait, többnyire érdektelen ismétlések. A Meiji-korszak beköszöntével a Kanó-iskola, mely a kínai tusfestés bátor vonalaival a yamato-művészet derűs ékítményességét egyesítette és ezáltal a japáni izlés követelményeinek általában megfelelt, újabb fejlődés alapja lett, mely főképen a tokyoi művészeti akadémia megalapítóinak, Kanó Hógainak és Hashimoto Gahónak köszönhető. A Momoyama-korszak festőművészete is a Kanó-iskolához tartozik. Legnagyobb mestere Kanó Eitoku és Sanraku voltak, kik a kor nagy hősének Hideyoshinak palotáit aranytól ragyogó és csodálatosan merészvonalu óriási képekkel díszítették. A Momoyama-festészet a valóságra és az erőre építő jelenkornak különösen megfelel. Annak idején azért nem esett e művészet a durva és üres ékítményesség hibájába, mert a kor nagy szellemei, elsősorban Hideyoshi, a teaművészet nagy mesterei voltak és ízlésük amellett a megelőző kor nemes tusfestészetén is nevelkedett. A Momoyama-festészettel függ össze a Kóetsu és Sótatsu által alapított és Kórin által kifejlesztett festőművészet, mely igen mélyen befolyásolta a keramika, a lakk és a szövetminták művészetét is. Kóetsu a Momoyama-Kanó mesterek szögletes, éles vonalai helyett, a yamato-