A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1931

69. csoportkiállítás katalógusa: Bokor Vilmos, Büky Béla, Halvax Gyula, László László festőművészek, Páris Ila festőművésznő, Illyefalvi Lőte Éva szobrászművésznő művei

LÁSZLÓ LÁSZLÓ Születtem 1897-ben, Esztergomban, a középiskolát részben Esztergomban, részben Pesten végeztem. Szüleim papi pályára szántak, de én ez iránt nem éreztem tehetséget. A technikai pálya vonzott s érdekelt. Mérnök szerettem volna lenni, bele is kezdtem volna az egyetemi tanulmányokba, ha közben ki nem tör a világháború. Tizennyolc hónapig voltam a tűzvonalban. 1919. április havában, az uj kormányalakulatnál, ahol a Kormányzó Úr Őfőméltósága is ott volt, beosztottak testőrnek a Kormányzó Ur mellé, innen Szegedre kerültem az uj kormánnyal együtt. Majd a kommün összeomlott, hazajöttem a sok viszontagságok és szenvedések után és újból hozzákezdtem az élethez. Egyetemet nem folytattam tovább. Ellenben elvégeztem -a technológiát, elektromos tanfolyamokat. 1924-ben kezdtem magánpasszióból, minden előtanulmány nélkül festeni, rajzolni. 1928-ban indultam el, akkor választottam meg azt az irányt, amely a mai ember psichéjével közvetlen kontaktusban van. Nem a lokális életből emeltem ki témáimat, hanem a küzdő nyomorból, reménytelen, mai és holnapi ember psichéjéből, aki a jövőben mindig űrben lévő nagy misztérium kérdéseit technikai uton igyekszik kibogozni. A célom az, hogy a festészeti irányzatommal művésziesen megörökítsem a mai ember életét. Bátran mondom azt, hogy engem a háborús lázas, idegölő élet nevelt erre a művészi kiforradásra. Hogy még hol fogom bevégezni, nem tudom. Leszek-e művész, vagy visszasülyedek a technika háborús gyilkos találmányok lázas építéséhez.