A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1930

A spirituális művészek negyedik kiállítása

Mert semmiképen sem olyan természetes ez, mint amilyennek néhány évtized óta hisszük. A régi nagy stilusujitók, egy Giotto, Masaccio, Michelangelo, Bernini, a Van Eyckek, Rubens, Rembrandt nem jártak olyan kálváriát uj művészi elveikért, nem részesültek életükben olyan mellőzésben, mint teszem azt, Manet, az impresszionisták, Cézanne vagy nálunk Szinyei-Merse Pál. Épp igy a szobrászi és az építészeti fronton is. Valami nagy világszemléleti változásnak kellett itt jönnie. Annak idején II. Gyula pápa, a Mediciek és az összes fejedelmek azzal büszkélkedtek, hogy egészen ujat prodakdltattak választott mestereikkel, ma minél magasabb társadalmi, közjogi állást tölt be egy személy, kevés kivétellel, annil inkább ragaszkodik a régi stílusokhoz. Vájjon, a mai válság egyedül csak a művészet válsága, kiéltsége-e, vagy sokkal mélyebbtermészetü ? Azt hisszük, az utóbbi. A művészetek nagy szétesése csak azért következhetett be, mert eltűnt az egységes, minden felett észrevétlenül uralkodó, mindent ösztönösen irányító és mindent a saját képére alakító korszellem. A mult század első felének neoklasszicizmusa, majd romantikája volt az utolsó világideál, mely a természet esetlegességein, különlegességein felülemelkedve, még egységes stílust tudott az életben, a gondolkodásban, a művészetben teremteni. Utána már a materialismus jött a maga prózai valószerüségével. Mindent olyannak láttak, amilyen a valóságban, mindent megmagyaráztak, részleteire boncoltak, de ugyanakkor letörték a lélek szárnyait. Ez pedig csak a természetutánzó művészetekre lehetett kedvező. A festészet a naturalizmussal, majd az impresszionizmussal a materialista korban is megtalálta a maga uj lehetőségeit, de az építészet, a dekoráció teljesen elernyedt a stilusképző, átalakító szellem hiányában. A romantikáig minden épület szükségszerűen sajátkorának stílusában épült, viszont ettől kezdve — a természetes stilusfejlődés kiapadásával — egyszerre fölmerült az a kérdés, hogy az építész a rábízott feladatot milyen történeti stílusban, vagy milyen uj, tudatos stiluspróbálkozásbin oldja m?g. Milyen lehetetlen elgondolni is, hogy Michelangelo ne a saját korának eleven, fejlődő stílusában tervezze a római Szent Péter templomot! Hová lett most a régi századok, a román, a csúcsíves, a reneszánsz és a barokk korok nagy egysége, ahol a