A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1930

Nemzetközi alpin képkiállítás

Rövid, vázlatos vonásokban ismertethetjük e helyen csak a fejlődés fontosabb állomásait. Hajdan a festők csaknem kizárólag bibliai tárgyú témákat választottak s e tekintetben csupán a középkor végső szakasza hozott változást, amikor a festők néha-néha már a szabad természetbe, a tájba helyezték az általuk ábrázolt szentek alakját. Bibliai tárgynak ilyenfajta beállítására különösen pompás alkalmat nyújtott Jézus születésének jelenete a betlehemi istállóban. Abban a korban a művészet terén világuralmat élvezett Itália, a klasszikus művészet hazája s a német festők — ha csak szerét ejthették — átzarándokoltak az Alpokon, hogy Itália földjén dolgozhassanak és tanulhassanak. És mialatt átkeltek az Alpok gigászi hegyláncán és szemtől szembe látták a hegyek világát, a magashegyi természet előttük addig teljesen isme^ retlen szépségeit, olyan élményben volt részük, amely művészetük további fejlődésére semmiesetre sem maradhatott hatás nélkül. Az újkor kezdetén azután már érik a gyümölcs. Nem kisebb mester, mint maga a nagy Dürer Albert volt az, aki először festett tisztán tájképet, melyen a tájat pusztán önmagáért ábrázolja tökéletes művészettel. Klausen vidékéről, az Etsch és Eisack összefolyásáról festett tükörképe mintaszerű volt és iskolát csinált. Albrecht Altdorfer, Wolf Huber, Augustin Hirschvogel és Heinrich Lautensack voltak a követői, akik az Alpokról és a Duna völgyéből hoztak karcokat és képeket. Itália Leonardo da Vinci művészetét állítja sorompóba, de az ő fellépése a hegyifestészet szempontjából az olaszok közt egyedülálló volt s ismét csak az északi népek művészeinek kellett a porondra lépni, hogy az alpin festészetet a fejlődés útján előbbre vigyék. Peter Brueghel alpesi tárgyú grandiózus rajzain kívül már gyakran ábrázolja az Alpok akkori lakóinak életét, annak egyes mozzanatait. Korcsolyázó és ródlizó alakjai művészeti érdekességük mellett egyúttal ősdokumentumai a mai télisportoknak. A XVII. században élt a hollandus Hercules Segher, aki kortársai során kívül állva és korát messze megelőzve, szinte forradalmian modern felfogással látta és ábrázolta a tájakat. Átmeneti hanyatlás után a rokoko-kor utolsó éveiben a természethez való visszatéréssel egyidejűleg újra föllendült a természetábrázolás is. Széles körökben terjesztették az Alpok legszebb tájait ábrázoló, többé-kevésbé jól sikerült rézkarcokat, míg végre a XIX. században föllépett a tiroli Josef Anton Koch, aki a »Berner Oberland a Schmadribach V\z= esésévek című képével úttörőként hatott és irányt mutatott. Az ő nyomában egyre nagyobb számmal és egyre jobb alkotásokkal lépnek a nyilvánosság elé a festők, mígnem Waldmüller, von Alt, Hansch és az angol Turner - 15 —