A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1926

Abel Pann 2-ik gyűjteményes kiállítása

Abel Pann Másodízben jött el hozzánk Abel Pann, a szent­földi festőművész, ezúttal követséget is vállalt. A jövő évben Jeruzsálemben Dávid király várában képzőművészeti kiállítás lesz, erre a kiállításra Abel Pann utján küldik meghívásukat a jeruzsá­lemi festők. A művészeti anyag, amit Abel Pann magával hozott, s amelyből a Nemzeti Szalon kiállítását rendezte, három csoportba osztható: A biliai, s ez folytatása a Teremtés, tavaly bemutatott és méltatott ciklusnak, Párizs és a Litván lengyel rész. Mintha három Abel Pannt látnánk. A bibliai fenségbe elmélyülő, áhítatos, poéta piktort, aki a biblia magasztos elvontságában keresi az örök sze­retet szimbólumát, azután az élet realizmusában a szépet kereső festőt, a párizsi élet megejtő érdekes­ségét megörökítő művészt, végül a kedély és hu­mor, a derű és jókedv megértőjét. E három fő­részre osztott művek mindegyikében szinte szöges elhatárolást látunk felfogás, technika és színezés tekintetében, csak egy alapvonás köti össze, s vezeti közös művészi nevezőre a műveket: A na­tura rajongó imádata, amely nála makrokozmiku­sun jelentkezik. Az ember, az minden! Bármilyen nagy legyen is a világ, s ehez képest méretben bármily parány is az ember, az a világ, amelyben az ember él, amit az ember agyával át tud fogni, szolgája az embernek, ebben a világban Isten után az ember az ur! így domborodnak ki még biblikus képein is az emberalakok, ezt jelentik fenséges természeti tü­neményket, felhőket, vizet, vihart ábrázoló ké­pein, ha csak színfoltban felrakott emberalakjai s ezt jelnti az a kétségbeesett görcsös vonaglás­ban kapaszkodó kéz az özönvíz.feneketlen rémsé­gében, amely az elérhetetlen menedéket keresi. Ezt fejezi ki döhhenetes erővel «Én várhatok*: (140. sz.) cimü karakterfeje s ez jelentkezik pá­rizsi képein is (125., 135., 153. 141/b). Humora, amely a kedélyes mesemondó jóizü­sége mellett reális életet ad, teljes összhangban van természetével, egyetlen vonása sem téved a szatíra, a bántó él határán át, olyan, mint a tisztavizü forrás, amelynek csobogása egy piila-* natra sem kelti a zuhanó víz erejében rejlő féi lemet. A 136., 139., 141., 141/b, 152., 156/b számú képei e nemben grandiózusak. Tárgyához mérten választja meg a kifejezés anyagát. Bibliai tárgyú képeihez a pasztell lágy,' misztikus színeket adó eszközéi veszi. Mózes a nádasban (88) cimü lapja biborszinében a legra­gyogóbb elgondolás, vagy a 98. sz.: Éva és az ' alma cimü képe a misztikus legenda, a legnagyobb emberi rejtély ábrázolásának egészen egyéni za­matát mutatja. A legcsodásabb azonban, hogy ennyi kedély ellenére Abel Pann borzalmat is tud festeni. Van egy képe — a sorozatnyi orosz pogromképek között, — amely egy megölt asszonyt ábrázol, akinek fedetlen mellén a csecsemője táplálékát keresi. Ennél megrázóbb emberi tragédiát alig tud az ember elképzelni s még ez a szörnyűség sem hat grand-guignol-szerüen az ő művészeté­ben, ebben is van poézis nála. Abel Pann mesterségbeli készsége, technikája maga a megköiöttség nélküli antik művészet, de lírája a legmodernebb, mintha a próféták könyve mellett Walt Whittmant, vagy Morris Rosen­feldet olvasnánk, vagy a genezishez Jack London Ádám előtt cimü regényét tennők. Ujabb felüdülés Abel Pann e második kiállí­tása is, amelyről az ember ugy távozik, mintha a lelke a legnemesebb érzések sugarában fürdött volna. Borcss Mihály.

Next

/
Oldalképek
Tartalom