A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1926

Az első Budapesten rendezett lengyel representativ grafikai kiállítás

emlékeit, mint Páris zugutcáit, vagy a Bretagne tájképeit. Sokoldalú és mindenre reagáló művésr, ki az akvafoita kitűnő technikája mellett a fiatalabb generáció legtermékenyebb grafikusainak egyike. Grafikának szentelte alkotásának jelentős részét Korzeniowska Wanda, a lembergi tájképek és a régi műépitészeti emlékek rajzolója. Műveinek tökéletessége, főleg pedig nagyszerű technikája elismerésre találtak nemcsak Lengyelországban, hanem külföldön is, különösen németországban. A jelenkor legkiválóbb karikaturistája Sichulski Kázmér. A háború idejéből való karikatúráinak sorozata mély szatírának és a rajz kitűnő technikájának klasszikus példája. Nem kevésbbé becses „Az első lengyel sejm" tárgyú r-zatirikus műve vagy a közismert politikai pénz, irodalmi művészvilági személyiségek karikatúrái is. Jaroczkival és Pautschsal együtt Sichulski a huculok szinpompájának a felfedezője Sichulski néptipusai és a huculi élet köréből való kompozíciós képeinek sorozata, a mai lengyel festőművészet legértékesebb müvei közé sorozandók. Ugyanolyan értékkel birnak Sichulskinak bátor alapeszméjü és bravúros technikájú dekorációs művei is. A fametszet kifejlődésén dolgoznak Glasner Jakab, Kraznodebski, továbbá Czerwinski Ede, ki, mint tehetséges festő: a grafikai technika kitűnő mesterévé vált és klasszikus nyugalommal valósítja meg plasztikus koncepcióit válogatott nyomtatványainak egész seregében. Lam László, Ossecki, Hulewicz és mások igen tehetséges, nagy koncepciójú és kitűnő technikájú művészek. Különös helyet foglal el a lengyel fametszet történetében Bartiomiejczyk, ki a lengyel könyvnek legjobb illusztrátorai közé tartozik, művész, ki szellemével uj életre keltette a fametszet technikáját és visszaszerezte neki régi jelentőségét. A háború utáni időkben elvileg megváltoztak az esztétikai fogalmak. Az impresszionizmus befejezte pályafutását, epigónjai pedig a technikai remekelést kultiválják. Uj eszmék keletkeznek, a legnagyobb erőfeszítés pedig a „lengyel stílus" megteremtése irányában fejtettetik ki. A lengyel nép művészete, festői, szobrászati, műépitészeti és ornamentikái érzéke eléggé gazdag forrás, amelyből meríthet a művész. Így tettek annakidején az olasz renaissance mesterei, amikor is a hazai primitivizmushoz tértek vissza. Képviselik ezt az irányzatot Roguski László, Skoczylas László és Stryjenska Zsófia. Roguski a vallásos népfestészethez fordult és a régi lengyel kezdetlegességben elmélyedve, szépszámú, naiv egyszerűséggel tele képet és fametszetet alkotott. Skoczylas a podhalei művészetre támaszkodik. így keletkeztek a mai lengyel művészet legértékesebb művei. Ezen művészet súlya abban rejlik, hogy bizonyos pillanatban érezni kezdte azt a vágyat, hogy szakítson az „europaiassággal "