A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1924-1925
A Képzőművészek Új Társasága K. U. T. második kiállításának katalógusa, 1925. március
A kik Nyugaton hosszabb időt töltenek, bizonyos csalódással térnek . vissza: a szellemi életben nincs erőteljesebb mozgás, felfrissülés. A legtöbb ember kétségtelenül arra számit, hogy elég kényelmesen végig sétálni a kontinensen, akár, valamely kirakatokkal telehintett boulevárdon — elég hébe-hóba bepillantani a kiállításokba — beülni egy-egy színházba — átolvasni a Revüket: és a megújult világszemléletek festészete, költészete, zenéje, mint a tavaszi üditő zápor, hull az eltikkadt, szomjas lélekre. De akár felületes, akár elmélyedő a nyugateurópai séta, oly epocha után, melyben tíz év óta élünk, többféle igényességről le kell mondanunk. Ez alatt a tíz év alatt nemcsak a rheimsi székesegyház homlokzata tünt el. nemcsak Páris boulevárajai sápadtak bele a rémületbe, nemcsak Berlin sorfalai dőltek össze az éhségtől, nemcsak mi szenvedtünk a megújuló hisztériás forradalmaktól: de, fájdalom, a szellemi látnokok ezrei és ezrei is elpusztultak, akik jórészt a huszadik századot jelentették volna. Ma a megtizedelt, méltóságában megalázott, gőgjében fejétvesztett Európában élünk. A kultura lobogója félárbocra sülyedt. A művészi szellem rádiója sem szólhat többé biztonsággal oly nagy körzetekhez, mint azelőtt és kénytelen mérsékeltebb hatásokkal beérni: a páholyokban elszórt zsiros papírok, a mozik előtt megálló magánautók, a bezárt színházak, a túl\ \ \ „
