A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1921-1923
A „KÉVE” Művészegyesület 14. kiállítása, Lénárd Róbert Kéve-tag műveinek gyűjteményes kiállítása, 1923. március
kötelékébe tartoznak: Benkhard Ágost, Huszár Károlyné, báró Ambrózy Georgina, Lénárd Róbert, Sz. Lohwag Ernesztin festőművészek és Szablya János ügyvezető-igazgató. Az alapító s később a valasztott tagok soraban volt festő, szobrász, építész, grafikus, keramikus, csipkeműves s általában az iparművészet különféle technikáinak művelői. Ez az együttes rendezte aztán a „Kéve" kiállításait, még pedig oly módon, hogy azok valóban egységes kompozícióként hatottak. Ez már magában véve sem könnyű, fokozta a nehézségeket, hogy az egyesületnek nem volt saját helyisége, amelyben szabadon sáfárkodhatott volna, a kíállítasok megtervezése, tervek megvalósítása pedig bonyolult s e mellett gyors munkát kívánt. De a „Kéve" tagjai lelkesedéssel vállalták azt és kevés ügyet vetve az anyagiakra, áldozatkészen faradtak az űjtípusű, minden részében harmonikus kiállítások célja érdekében. Minden egyes kiállítás űj s űjabb terv szerint más-más belső kiképzését igényelte a helyiségeknek, új és űjabb kereteket teremtettek, amelyek a különböző műtárgyakat harmonikus egységgé foglalták össze. Ebben a nemben a „Kéve" kiállításai voltak a legelsők Budapesten, a kezdeményezés érdeme az övé. Mindez nem csupán művészeti probléma volt, hanem gazdasági is. Az ily bonyolult bemutatások költségeiről, azok fedezéséről, az egész adminisztrációról gondoskodni nem volt könnyű. A háborű kitörése után a „Kévé"-nek is — egyelőre le kellett mondania az interíeur-szerü rendezésről, de, mint latní fogjuk, anyagi és adminisztrációs gondjai ezzel nem csökkentek, mert nemzeti érdekből űjabb feladatokat vállalt. Az Iparművészeti Iskolával egyetemben megalakította az Iparművészeti iskolai hadikórházat a legénységi állományhoz tartozó sebesült vagy beteg rnűvészharcosok számára s 38 hónapon át fönntartotta azt. A „Kéve" tízenhárom férfitagja közül nyolc teljesített aktív katonai szolgálatot. míg ők távol voltak, itthon az egyesület művésznő tagjai e kórházban a betegápolás sűlyos munkáját végezték. Közben, 19J5-ben a „Kéve" hadíéremakcíója más módon is szolgálta a közt és hozott enyhülést a háborű áldozataínak: közel 60,000 K — akkor nagy pénz jutott így a „Kéve" pénztárából magyar művészeknek és a mí Vörös Keresztünknek, 25.UOO K pedig az oroszok-sujtotta sarosi népnek. Természetes, hogy a háborű zivatara más nyomokat is hagyott a „Kéve" munkálkodásában. Egy időre megakasztotta a kiállítások rendezését. Ezen nem lehet csodálkozni. A tagok egy része háborűs szolgalatba állt, más része 7
