A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1921-1923

Nagy István gyűjteményes kiállítása, 1923. október

NAGY ISTVÁN Évek óta figyelemmel kisérhettem Nagy íst? ván művészetének fejlődését, bár következetesen kerülte a nyilvánosságot. Határozott, mással össze nem téveszthető stilusa a magányban, az elvonult* ságban egészen egyénivé fejlődött ki s most a maga teljességében tanulmányozható. Ezernyi szénrajzát láttam. Valamennyin vas* tag és kemény a duktus. Mintha valaki toll helyett az ujját mártaná a tintába s ugy irna. No itt ne várjunk kaligráfiát. Nem is kapunk. Keményen rászántja tőmondatait a papirosra s amint a vonal ott ül vastag;feketén a maga helyén: abban benn van a tétovázás hiánya, az eltökéltség. Aki valaha szénnel rajzolt, jól tudja, hogy ez az engedelmes szerszám milyen könnyen kinál illanó, lehelletes, gyöngéd tónusokat. Csak az ujjunkkal kell egv kicsinység megsimogatni s kész a legfinomabb pianisszimo. Ámde nem a puha ujj, hanem nyil* ván inkább a kemény marok a Nagy István fara* gatlan széndarabjának az irányitója. Már most, hogy valaki tollkéssel farag fogvájót vagy inkább bárddal hasit gerendát: mégis csak kétféle dolog. Ez az ember nem utánoz senkit. Sem technis

Next

/
Oldalképek
Tartalom