A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1921-1923

Céhbeliek negyedik kiállítása, 1923.

A jövő művészete. Még titkon, se mertük volna önmagunkban suttogva ezt a cimet kiejteni, ha nem volna itt a hátunk mögött sugalmazónak és bátoritónak a nagy nyakkendőtlen. Az ö példája segit félretolni szépen konstruált megállapításokat, s egyben uj utak felé mutat. Vele egy gyékényen ez a motto: ars longa, vita brevis, nem ugy kong-e, mint a barátok mementó mori-ja, oly siri hangon ? Uj mottot diktál Petőfi Sándor, hogy ime bevonulta művészetek csarnokába: „Amilyen a szerelmed, olyan a művészeted." Az ö szerelme irányította művészetét, mint ahogy maga a teremtés müve is ennek jegyében tölti be a világűrt. Petőfit ez ünneplések alatt szét. analizálták. Nincs irányzat, amely ne vallotta volna magáénak, s nincs törekvés, amelyet bele ne magyaráztak volna müveibe. Ellenben azt a nagy, isteni erőt, amellyei az egész világra, s még azon felülre is kiszárnyalt, s amellyel kitört kora tendenciájának kereteiből, ezt az erejét: Szerelmét nem ismerték föl. Pedig egyedül ez a nagy szerelme tette őt egyetemes világ-lénnyé. S hogy mennyit tudott ő ez isteni forrásból magába zárni, s onnét szétlángoir.i, ez, éppen ez egyéniségének csodálatos volta. A Szerelem minden művészetek forrása. Ebből meríti a zenész, ebből a költő, s ebből a képzőművész azt az alkotóvágyat és erőt, amellyel Istennel egyenlő: hogy teremt. Ha nem innét merít, ha nem magamerit, — ha másokét issza: kontár. Hesiodos Theogoniájában Eros olyan túlvilági erő, amikor Gea megtermékenyítésére leszáll, hogy naprendszer-leheletnek vagy mindenség-csóknak nevezhetjük. Ez a nagyszabásún mythosi Szerelem ragyog a görögség minden alkotásából. Ez egyedülvaló kczös forrásból merítve párhuzamos utakon jár a zene, a költészet, s a képzőművészetek. Sőt a nagy alkotó korszakok alatt még szet se váltak, az u. n. vallási művészetekben karöltve együtt haladtak. Így a görögök is. Csak ez a szegénységes mi korszakunk, amely mindent a pénzből és időből vezetett le, ez differenciálta szét a művészeteket, ugy hogy nagyerejü, uj, vallási lendülettel teli kor legyen, amely ismét összeboronálja őket. De nagy lépés lesz az a megismerés, hogy a párhuzamos uton elmaradt képzőművészet is, mint a zene és a költészet, ő is kifejleszti magában az u. n. lírai-művészetet. Ezé a gondolaté a jövő művészete, mert csak így tarthat lépést másik két testvérével. hogy majdan ismét egyesülhessen velük. Hiába rúgkapál ez ellen a materialisták (ha még vannak) l'art pour l'art-ja. A történelem megv tovább. Azörök haladásban való hit egyik fő erőforrása az embernek, amely még a materialistákon is átgázol (nem tudom,hányadszor). S ettől nem lehet megállni. Sajnálom, de nem látok semmiféle hajlandóságot a művészet istenasszonyában, mintha most le akarna ülni, s azt mondaná: No, itt vagyunk végre az ím- és ex-presszionistáknál ! Ez volt az élet célja, most itt maradunk, míg csak az örökkévalóság szint adhat a megőrölt por nak, amig van mit és mivel faragni. Sőt ellenkezy" leg, ralami egészen más történt. A még nem Jl olyan régen furcsának talált impresszionisták expresszionisták ma már ott iilnek, ahonnét a ( nem is olyan régen maradiaknak nevezett obseuristákat kizavarták: az Akadémián. A jj Síeteknél ez az az utolsó sláciő, ahova