A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1921-1923

A „KÉVE” Művészegyesület 13. kiállítása, Konstantin Frida Kéve-tag művész hagyatékának bemutatása, 1922. február

retet kötötte. Boldogan fogadott el tőle egy tavaszi napon egy vázlatkönyvet s őszre épp oly boldogan mutatta meg neki a telerajzolt lapokat. Odáig senkitől sem tanult módszeresen rajzolni, egyéb tanulmányai is inkább jó ösztöne szerint válogatott könyvek olvasásán alapultak, amelyek édesatyja, az író, könyvtárában rendelkezésére állottak. De ezek a telerajzolt vázlatkönyv-lapok már akkor elárulták, mily irányba fogja életét terelni. A rajzok ugyanis túlnyomórészt állatok mozdulatait, cselekvését mutatták. A gyermek ösztönével fordult az ösztön-életet élő istenadta állat felé, amelynek bajait, örömeit annyira megértette s megérezte, ahogy ezt csak gyermek tudja. A pajtásságnak valamely érzetével közeledett hozzájuk s a családban eleget csodálkoztak azon, mily bizalommal viszonozta a gyermeklány megértését az egyébként rakoncátlan ló vagy morgós kutya. Művészetében utóbb nevezetes szerepet játszanak állatképei. Órákon át figyelte őket s a sebtiben lekapott rajzokon a legnagyobb mértékben magragad minket, hogy egy-két hirtelen, a csuklóból kipöndörült vonással mily behatóan képes • tolmácsolni mozdulataikat, mily beszédesen tudja tolmácsolni örömüket, szenvedésüket, bolond kedvüket, vagy finoman differenciált hangulatukat: a furfangot, sértődöttséget, gyanakvást. De annak a vázlatkönyvnek rajzai még egyébről is számot adtak. Arról, hogy azokon az órákon és napokon, amig merengő, örömtől csillogó szemmel nézegetett maga elé a gyöpön ülve, a szabadban : tulajdonképpen a tudattalan művészi munka oly sokaságát végezte, amit egy serdülő lánykától senki sem várna. E rajzok elárulták megfigyeléseinek bensőségét, de egyúttal élességét is. Neki tehát akkor, amidőn sógoránál módszeresen kezdett rajzolni tanulni, már egy oly művészi tőke állott rendelkezésére, amelyet mások csak azután szoktak gyűjteni kezdeni, amidőn tanulmányt rajzolnak. Valóban művészi elem valamennyi tanulmányában az a nagy öröm és bizalmasság, amellyel papirosára vagy vásznára átvitte természetkinálta élményeit. Ehhez most már megvolt a felkészültsége s hogy mennyire valóban a kifejezés vágya serkentette munkájára, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint technikájának sokfélesége. Mert nem csak rajzolt és festett, hanem szaporán s kitűnően használta a szines krétát s a rézkarcoló tűjét is. Neki tehát nem az volt fontos,, hogy magát valamely technikában tökéletesítse, hanem az, hogy a leginkább megfelelő 14