A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1918-1920

Góth Móric gyűjteményes kiállítása 1918. április

hogy .már ekkor határozott alakot öltött benne a vágy,, hogy ő is e pályára térjen. De csak nagy kerülő utcm juthatott odáig. Előbb még kétszer is pályát kellett választania. A műegyetemi e került, Budapestre. Onnan áttért a jogi fakultásra. Ezt atyja kivánságára mindenképpen el kellett végeznie. A jogi tanulmányok utolsó idejét azonban már Münchenben töltötte: féllábbal már benn volt a művészetben. A joghoz már csak külsőségek kötötték: szívvel-lélekkel rajzolt, festett Hollósynál. És amikor a Hollósy iskola a millenniumkor először telepedett le Nagybányán, a hazaérkezők közt ott volt ő is. Mint jogász távozott Szatmárból, mint piktor tért vissza. Ez döntő fordulat volt életében . . . Megismerkedett a Hollósy-iskolában a szabad, sziv szerint való művészettel és megismerkedett hűséges éleíe párjával is. Itt indult az életbe. Az élet pedig nem hintett rózsákat elébe. A művészetről formált magas ideál megközelítése igen-igen nehéz, kétkedéssel, lankadással, küzdelemmel teljes volt. Már-már tehetségében is kétolkedni kezdett. Arról szá sem lehetett, hogy ily módon keresethez jusson. Keserves, leverő és kelletlen napok kezdték egymást követni. Már csak egy mentő-eszköz kínálkozott: joggyakornoki állásért folyamodni Debrecenbe. Ez 1903-ban töitént. Ekkor a véletlen másodszor hozta eléje azt a művészt, akinek megjelenése egykor már szinte sorsdöntő jelentőségűvé vált rá nézve. Most is az volt.