A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1912-1914

Húsvét, a Céhbeliek első könyve, 1914.

Feleljek rá, hogy mit tartok általán az életről ? Nos ha az ifjúhoz intéztetett volna a kérdés, katonáék szólamán négy «sz»-el vágtam volna ki «kolossssal«, de mert az öregedőnek kell felelni, hát csak nyögöm a végső «e«-t is elhagyva «miserabl.» De nem tréfálok, komolyan mondom szebbnek, boldogitóbbnak vágynám látni az életet. Szebb is lenne az, ha több kötelességérzet, szeretet, önmérséklet volna az emberben s ha megértené hogy az életcél az állatiságból való kivetkőzés s az isteni, a tökély felé való közeledés, a belső harmónia elérésében nyerhet csak igaz kifejezést. Ma ellenben a feszültségi pontra jutott roppant önzés, a gyors kiélési vágy, a féktelen hiúság, a nem válogatós vagyonszerzési hajsza elértéktelenitik, rúttá teszik az életet; s azért merül fel ma mind sűrűbben a kérdés, hogy »minek is az ?» s dörren a fegyver és elborulnak az elmék! 2. Az idealisra törekvés, a külső-belső kötelmek teljesitése volt életcélom s ha a belső, lelki, magam irántiakat oly készséggel tudtam volna teljesiteni, mint a mások iránti kötelmeket: ugy megfelelő volna életem. 3. A művészetről általán az a felfogásom, hogy az egy világrendező s fentartó erő, akárcsak a nehézkedés. Művészettel alkottatott meg a chaosból a világrend s igy művészetet lehel az egész természet s az emberi lélek. Művész pedig az, akinek több jutott, hogy csodáljon ! megértsen! s hirdetője legyen az Isten fenségének ! 4. A saját munkáinkban a fontosat a leheletszerű finomságok, misztikumok, a rejtett, elburkolt, halkan de felségesen szóló isteni sugalmak megérzésében s a kivitelnek ily irányú kisérleteiben vélném találni. 5. Magyar művészet csak akkor terem, ha pici gyerekkortól, át meg át lesz hatva a sziv, a lélek faja, hazája környezete iránti rajongással, büszkeséggel. O egek hová távolodtunk ettől ! ! Ma az idegen kultiválását, után érzését tapasztaljuk minden irányban, a mi pedig meginásitás s a művészettől el a chaoshoz vezet. 6. Nálam talán a mérséklet a jellemző, valamint a csendes szemlélődés, a való természet fenségének — vagyis abban az isteninek — állandó s hálás csodálata ; tehát e ponton kell érintkezni művészi törekvéseimnek a saját életemmel. HORHYAY ÖDÖN dr. juris.