A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1912-1914

Húsvét, a Céhbeliek első könyve, 1914.

4 nek hatása nem mult el a Renaissance hanyatlásának idejében. Ellenkezőleg, folyton szaporodott a régi műremekek száma, hozzájárult a renaissance egész nagyszerű alkotása, — anélkül — hogy: a mult ezen dicső hagyatéka — uj és önálló művészetet birt volna ott kelteni, — ahol nem értékesítette azt eredeti talentum. A görög művészi életnek romjaiból való feltámadása nagy visszhangot keltett, a művészet iránt való érdeklődés gyors terjedését elősegitette, a művészi produktiónak irányt is adott — : de csak azért vezetett a renaissance tökélyéhez, mert a rég elhalt óriások ihlete magukhoz méltó óriásokra talált. Az anatómia — és perspektíva szabályának felismerése sem volt oka a uj művészet tökélyének, mert ezek csak olyan segédeszközök, a melyek részben éppen az intensiv művész érdeklődése következtében jöttek létre és a rajz és a compositio tökélyét emelték — : de nem fokozták, nem is befolyásolták — azon művészi gondolat erejét, a melynek kifejezésére valók. S az olasz fejedelmi existentiák műpártolásának sem lehet a renaissance dicsőségét tulajdonítani. Kétségtelen, hogy a Mediciek — Esték — a Borgiak, — a la Roverak a művészet nagyarányú és sokoldalú kifejlődését tetemesen elősegítették, hogy Michel Angelo egyéniségének nem egy része,Pinturicchio képességeinek nem egy oldala ismeretlen marad előttünk — ha nincs meg a Sixtini kápolna, ha nem űznek művészi luxust a Borgiak —, de Michel Angelo és Pinturicchio óriások maradnak akkor is, ha csak szegényebb keretek között képesek érvényesülni. A legegyszerűbb — a legkisebb feladat is elég ahoz, hogy a legnagyobb genie magát benne megörökítse. Birtokomban van Rembrandt egy önarcképe. A kép inkább csúnya széles orrú fiatal embert ábrázol ; nincs szép ruha, színpompa, díszes háttér rajta : s mégis milyen párat" lan genie nyilvánul meg benne, — milyen nagy a művészi becse. A vásznán végig vonul az a clair obscure, a mely Rembrandt sajátja — a mely nem pose, nem sablon, nem hatásvadászat, hanem arra való, hogy a figyelmet arra a tárgyra összpontosítsa — amelyet ki akar emelni : amelyet tulajdonképpen festeni akar az én képemen az arcra. Ez az arc barna piros színe nem emelkedik ki a mistikus háttérből, mint egy Dürer vagy Holbein — hanem benne úszik elmosodó silhouettel, belőle ki néz, vele szép színharmóniát ad — : s csupa vibráló meleg élet. A szem és száj pedig valóban él, figyel, mosolyog, a bőr meleg tónusának megadja a teljes realitást és a megkapóan egyéni vonást. Az egészből