A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1907-1908

Balló Ede Velazquez képei, 1908. november

toztassa, színben, formában túlzásokba ne essék. Hiszen ez bűn volna ! A természetben minden olyan helyes ! Ezen nobilis gondolkodása sohasem hagyja el. Talán épen mert annyira a természetből merít, erre támaszkodik, sohasem válik konvencionálissá, mindig uj és teljesen eredeti. Behatolt tisztelője által müvei félre nem ismerhetők. Az ő „oeuvre"-jéből tudományosan képzett professorok nem bírnának kompozicionális szabályokat levonni, mint ahogy számos müvei között csak egy van — az előrehaladott korában óriási technikai virtuozitással festett Sz. Háromság melynek csoportosításánál Greconak egy képére támaszkodott. Meglepő, hogy ezen gondolata támadt — ki tudja, mi volt az oka? Lehetne erről vitatkozni. Be jól mondja Justi Velazquezről írt müvében, hogy nála Dürernek következő mondása a legnagyobb mértékben érvényesül: ,,dass wahrhaftig die Kunst in derNatúr steckt, wer sie heraus kann reissen, der hat sie". Ha képes lettem volna Velázquez egy-két kezdőkorabeli müvét is lemásolni, úgy másolataim sorozata tanúságosan megmutatná Velázquez festőmodorának folytonos fejlődését. Múlt nyáron e célból Angliában levő több ilyen művét kerestem fel: azok legjobbja, a Wellington hercegnél levő „Vízelárúsító" — sajnos — annyira piszkos firnissréteggel van fedve, hogy lemásolására nem tudtam magamat rászánni. 18