A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1904-1906

Vaszary János művei

Ha végig nézzük ezen mesterek műveit és ha elgondoljuk, hogy a mi modern művészeinknek ezek után kellett saját stílust és miliőt teremteniök, melyeket a külföldi mesterek már készen kaptak s amelyben éltek, akkor tudjuk meg csak, hogy milyen nagy és értékes munkát végeztek modern magyar művészeink, akiknek még ezt is előbb kellett önmagukból előteremteniük. Ilyen kiváló művészünk Yaszary János is. akit most mutatunk be gyűjteményes kiállítás keretében. Yaszary Kaposvárott született 1867-ben. Tanulmányait a mintarajziskolában kezdte meg Greguss és Székely vezetése alatt. Két év múlva Münchenbe ment, ahol Hackl és Löfftz tanítványa lett. 1899-ben Münchent elhagyta és Párisban a Julian-akadémiát látogatta, ahol Bougereau és Róbert Fleury-nél folytatta tanulmányait. 1892-ben állított ki először Budapesten a Műcsarnokban, megfestvén Yaszary Kolos hercegprímás arcképét. Párisból hazajön, majd Olaszországot keresi fel s űjra visszatér a francia fővárosba és Jean Paul Laurence meg Benjámin Constantnál dolgozik, hogv azután végleg itthon telepedjék le. Művészlelke azonban folytonos utazásokra készteti s évenként hosszabb külföldi tanulmányutakra indul. Vaszary művészetének fejlődését alaposan tanulmányozhatjuk ezen mostani kiállításán. Tanulmányai elejéről való 1888-ban készült saját arcképe még a müncheni iskola rossz oldalát, a szinek iránti teljes érzéketlenségét tünteti elénk. Ellenben a rajz gondossága már itt is elementárisán mutatkozik. 1892-ben készült a «Pásztorsíp« és a «September», melyek első kísérletei a szín- és fényhatások megoldásának. Ezek után alkotja első nagyszabású müvét, a oBizánci Madonnát)) és az «Aranykort», melyeken a színstilizálás nagyszerűségét láthatjuk. Ezeket követi az ccAdám és Eva», melyen a szabadba beállított emberi testnek világító erejét sikerült neki fényesen megoldani. Áttér ezek után a naturalisztikus témákra, amelyekben a természeti tünemények közvetlen hatásait keresi s ezeket különösen a «Részes aratók)) cimű művén oldotta meg kitűnően. Ugyanezen korból való tájképein már mélyebb hangulatokat keresett. Ilyenek a gróf Andrássy Gyula és az állam tulajdonában lévő becses festmények. Ugyanekkor kezdett bővebben foglalkozni iparművészeti dolgokkal is, ű. m. gobelinszerű szőnyegtervekkel és plakátokkal s ezen korból való rajzain és festményein önkénytelenül is bizonyos stilizáltságra tett szert. 6