A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1901-1903

Margitay Tihamér művei, 1903

i. VIRRADAT. A hatalom szimbolikus kifejezője, a koronás király, diadalkocsin ül trónszerű széken, fejedelmi díszben, az ország jogarával a kezében; arcán a néma gőg ridegsége ül. Mögötte ugyancsak a kocsin a hatalom legfőbb támaszai állanak: a buzgóságot mímelő kardinális és a keresztet vivő barát, az egyház és papság személyesítői, a főnemesség társaságában, kik mint középkori lovagok vannak ábrázolva. A kocsi előrészén van a piros jelmezes hóhér, kinyújtott kezeiben bárdot tartva a nép feje fölé. A kép baloldalán a diadalszekér mellett közvetlenül halad két nővér a szerzeti ruhában, liliomot tartva kezökben; valamivel előttök jön egy modern előkelő hölgy, egy XIV. Lajos korabeli márki kézen fogva kiséri. Ez jelképezi azt, hogy a történelem minden korszakában az előkelő osztály a hatalom szolgálatában karöltve kiséri diadalútját. A kép középrészén térben legelői a költészet, zene és művészet szimbolikus csoportja vonul föl. És a költő, ki lantját pengeti a hatalom dicsőítésére, lelkületénél és hivatásánál fogva az első lény, ki megpillantja a virradó napot; és a megkezdett dicsőítő dal melódiájába ösztönszerűen belejátssza a virradó szabadság himnuszának első akkordjait. A diadalkocsi túlsó oldalán emelkedik ki egy Bethlen Gábor korabeli oligárka dölyfös alakja szürke paripáján, jelképezve a hadsereget a hatalom szolgálatában. Körülte nyomulnak előre különböző korbeli és különböző nemzetbeli személyesítői az arisztokráciának. A kocsi elején lejtős hegynek kanyarodva halad fölfelé az igavonó nép lomha tömege, melynek elcsigázott impozáns csoportja a messzi távolban a ragyogó napsugár özönében enyészik el. A kép jobb oldalán szélről az előtérben egy római liktor alakja áll korbácscsal kezében, kitartó haladásra unszolva az öntudatlan leigázott népet. A kép háttere sivár hegy, elhagyott várrommal. Felhős reggeli égről tűz le a fölkelő nap ; az ébredő szabadság napja, mint örök és soha el nem érhető végcélja a küzdő emberi25