A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1901-1903

Paál László művei, 1902

halt másfel év múlva (1875 jan. 20-án). Egy uj festőkolonia keletkezett, többnyire idegen festőkkel, a kik között Paál bécsi társai közül ott találta Ribarz-ot és Jettel-t s ezek révén ő is, Munkácsy is egyszerre megismerhették az egész német koloniát : Kari Heffnert, Liebermannt, Encke-t stb., de igen sok fiatal francia festőt is, a kik között Paál Lászlónak mihamar elösmert neve lesz. Ez az esztendő vidám munka közt telt el, derült jó kedvben, friss baráti érzés közt, Munkácsyval együtt élve. A következő évben (1874) Munkácsy megházasodik és igy természetesen vége a nagy életközösségnek. Paál tavasz beálltával Barbizonba megy, szorgalmasan dolgozik s az -ez évi Szalonban debütál: „Eső után, őszi hangulat" cimü művével. Paálnak azonban nem volt szerencséje: a százakra menő tájképfestők közt nem vették észre. De festő társai méltányolták és ez megnyugtatta. Dolgozott tovább. A következő évben „Holdfeljötte" cimü képével már némi figyelemben részesült. Paul Leroi (L'Art 1875 II. 274.) nagy elösmeréssel ir róla, ő maga is kezd megelégedni sorsával, „ha igy fog menni — irja nővérének — elmondhatom, hogy ha nem is csurog, de cseppen". Telve van munkatervvel, a Bretagne-ba készül, hogy természettanulmányait folytassa, aztán ismét Barbizonba, hogy őszszel műtermet nyisson Párisban. E hangulatból keservesen kizökkentik őt a hazulról vett szomorúbbnál szomorúbb hirek. Otthon 13