A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1894-1900

Wágner Sándor gyűjteményes kiállítása, 1899. szeptember

A külföldön, ahol a társadalom kulturai érettségéből a művészi tartalom sem hiányzik, ujabban kiváló gondot fordítanak a kisebb kollekciók bemutatására. Abból a tapasztalatból indulnak ki, hogy az évi nagy tárlatok kilométerekre elnyúló vásznaikkal szerfölött kifárasztják a nézőt, a művész egyéniségeket pedig kellőleg még sem domborítják ki, s amellett, hogy kifárasztanak, a szükséges nevelő hatásuk sincsen meg. Ezért törekesznek ujabban mindenhol, egy-egy megválogatott gyűjteményben bemutatni egyes művészek intim munkásságát, hogy a közönség megfigyelhesse az önálló egyéniséget, s ha az emlékébe vésődött, később művészeti iranyokat is összehasonlíthasson. E czélból kiindulva, egyesületünk közvetetlen a téli tárlat után a Markó-csdMá hagyatékaből rendezett egy magánkollekciót. Most pedig, téli tárlatunkat megelőzőleg mutatjuk be Wagner Sándor müncheni akadémiai tanár képgyűjteményét, amely tárgyainak magyar jellegénél fogva bennünket a legelső sorban érdekel. A művész fővárosunk szülötte s atyja a magyar királyi tárnoki szék titkára volt. Művészi hajlamai kora ifjuságaban megnyilatkoztak, de fajdalom, hazai viszonyaink nem voltak az időben kedvezők a művészi talentumok kifejlesztéséhez. Még művésziskolánk sem volt, s az ifjú növendék 1854-ben, vagyis 16 éves korában a bécsi akadémiára ment, ahonnan Münchenbe került. tomelins és Kaulbach művészeti iránya vetett fényt akkor a bajor iskolára. E hatások alatt fejlődött Wagner 4