A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1894-1900

Székely Bertalan műveinek kollektív kiállítása és nemzetközi grafikai kiállítás

23 mikor hozzáfog munkájához. Különösen a szines lapoknál van egy specziális törvénye az anyagnak, a melyet szem elől tévesztenie nem szabad. Itt nem állanak rendelkezésére azok az eszközök, melyekkel térbeli hatásokat idézhetne elő, mint a festményen, itt az egész kép egy síkban fekszik a néző előtt s nem is akarja a festmény benyomását kelteni. Épen ezért a grafikában nem szabad a művésznek a természet utánzására, másolására törekednie, hanem csupán a lényegre, vagyis azt a hatást szabad megörökíteni, mit a természet reá tesz. Nem kell lekötnie túl-sok részlettel a néző képzeletét, elég ha csak az irányt szabja meg a művész és tért enged a fantázia működésének — mert gyakran csodálatosan kevés eszközzel sikerül a legfrappánsabb effektus előidézése. De hát eredeti műalkotásoknak tekinthetjük-e ezeket a karczokat és litográfiákat, miket nem csupán egy példányban húznak le a fémlapról vagy kőről ? Az a fémlemez vagy preparált kő, melyen a negatív rajz készült, önmagában nem műtárgy, csak művészi eszköz arra, hogy a pozitív képet előállítsa. Tehát minden levont kép eredeti. Azonkívül a szines műlapok kidömbözök is, mert a színbontás munkáját legtöbb esetben maga a tervező művész végzi, a ki teljesen szabadon bánik a színárnyalatokkal, s igy két egyforma példány alig fordul elő. Hogy pedig még jobban fokozzák a levonatok értékét, a példányok számát rendesen megszorítják. Csak korlátolt számú levonatot készítenek, aztán a lemezt vagy követ alkalmatlanná teszik a további nyomásra. A példányokat megszámozza a művész és aláírja. Ezzel biztosítva van az egyes példányok ritkasága és belső