A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1894-1900

Székely Bertalan műveinek kollektív kiállítása és nemzetközi grafikai kiállítás

10 bemutassuk a közönség előtt; mint a hogy a gyöngytermő kagylót erőszakkal kell felnyitni, hogy kincsét napvilágra tárja, ugy kellett az ő szerénységén is bizonyos „douce violence"-ot tenni, hogy megismerje őt méltóan az ország, akinek Székely Bertalan egyik legméltóbb büszkesége. Élettörténete érdekes és küzdelemteljes. Atyja zenész volt és később titkár az erdélyi kormányzóságnál. Ingyen szolgált hazájáért nyomorúságban. Részt vett a nemzeti ébredés mozgalmaiban. Becsukták érte s őt a nyakas kálvinistát Kovács Miklós erdélyi püspök szabadította ki. Jó barátságban éltek, — s a mester emliti, — hogy mint kis fiu emlékezik a sok süteményre és tortára, amiket atyja házához a püspöki konyhából vittek. A nagy mester született müvészlélek volt. Mint 8 éves gyermek lerajzolta anyját. — Atyám belekorrigált — igy szólt — de ha jól emlékszem, az rosszabb volt. Később rajzolgattam nővéremet és a házunkhoz járó leány barátnőit. Kaptam is ajándékba érte egy-egy köszörült poharat, vagy valami leányos csecsebecsét. Örültünk mind a ketten. Én az ajándéknak, ők a képnek, mert még akkor Kolozsvárott a fényképezést nem ismerték. Atyám mérnöknek szánt és Bécsbe küldött 1851-ben. De a politeknikumban az én kolozsvári számtan-tudományommal nem tudtam boldogulni. Elmentem a festő akadémiába. Itt ismertem meg Geigert és Rahll. Már az első évben legjobb voltam, de a hideglelés miatt egy évre hazamentem. Később újra Bécsbe tértem vissza s két év múlva én kaptam meg az egyetlen kitüntetést, a MilitarBefteiungs-Zeugniss-t. Azután Nagy-Kanizsán festettem