A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1894-1900

A Nemzeti Szalon tavaszi kiállításának katalógusa, 1900.

így búcsúztam el tőle s még egy nadrágot is adott kitisztítani ..." Ez az a két kép, amelyet a Nemzeti Szalon közvetlen az országos gyászünnep után bemutat a magyar közönségnek. A mi nagy mesterünk ifjúságának megszentelt emlékei. Első szárnypróbálgatása egy magasba törő sasnak. Nemzeti ereklyék, amiket műkincseink gyűjteményéből kiereszteni az elhunyt mester emlékezete ellen való kegyeletlenség volna ! * * * A nemzeti gyásznak immár vége! A fájdalom első kitörései csillapultak s mi mindnyájan, akik kiléptünk műhelyünkből, irószobánkból, hogy elvigyük az ország halottjának ravatalához megindulásunkat és könyeinket, egy mélyen átérzett veszteseg szomorúságával térünk vissza rendes napi munkánk körébe. Vegye fel most újra vésőjét a szobrász, ecsetjét a festő, tollát az iró, kalapácsát a munkás, s a teremtő erő alkotásaival lépjen be a versenybe minden művész-lélek, hogy méltóak legyünk a mi nagy magyar mesterünk nyomdokaiba lépni. Előre! az ő törte ösvényen, hogy még magasabbra emelhessük a magyar dicsőség lobogóját, amelyet az ő izmos, munkás keze hordozott körül először a világon ! Hagyjuk az álmokat s a visszaemlékezés könyeit a mi drága vérünknek, a magyar ifjúságnak. Mi pedig munkához ! Ti magyar müvésztestvéreim ! — a szivetekben átérzett szépnek és nemes eszményeknek érzéseit öntsétek müveitekbe, hogy megtisztíthassátok a földi salaktófmindnyájunk szivét, hogy a művészet szeretete lelkesítsen e földön minden magyart hazafiúi erényekre és ideálokra. Ezzel leszünk igazán méltók a nagy mester nevéhez, akinek eml éke ne