A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1894-1900

A Nemzeti Szalon tavaszi kiállításának katalógusa, 1900.

10 dünket. De azért ő jókedvű volt mindig. Dolgozott, vesződött s ha egy-egy képét eladhatta, az ecset is megpihent. Sok fiatal barátja volt. Odajártak hozzá a jogászok közül nagyon sokan. Együtt mulatozgattak, de ez Munkácsynak csak hasznára vált, mert sokat tanult tőlük s szemmel láthatólag művelődött. Könyveket hozott haza tőlük, s esténként szorgalmasan olvasgatott. Különös ember volt kérem! Áldott jó szivü, becsületes lélek, s olyan szeretettel beszélt hozzám, mint az apjához. Kivált ha jó kedve volt s valami mulatságról vetődött haza, akkor egész nap föstögetett és ki nem lehetett hozni a szobából. Ilyenkor, ha benéztem hozzá, szinte sugárzott az arca. — Megálljon gazduram — igy szólt — megemlegetik valaha még a Sonnenschein házat. Most csinálok egy olyan képet, hogy a szeme-szája eláll ! De bizony nem igen gyönyörködhettem én a képeiben, mert sokba belekezdett, de egyet sem végezett be. Pedig hát a házbértartozás is mindig szaporodott. Egyszer azután megkértem, hogy fössön nekem egy jó cégtáblát. Olyan régi cimer félét, a mit abban az időben még szabad volt az iparos embernek az ajtója elé kiakasztani. Festett is egyet. Egy félgömbölyü vastáblának tele pingálta mind a két oldalát. Ezt azután kiakasztottam a ház elé. Egy nagy vas S-sen lógott és ha a szél lóbálta, ugy csikorgott, hogy még az éjszakai álmomból is fölvert. Ez volt aztán a cimer! Engem festett le rá, amint a munka-asztalomon egy nadrágot kefélek. Az egész tisztító műhelyem le volt pingálva. Még az a szárító kötél is, amelyen a kimosott keztyük lógtak.