Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)
Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Életrajz. Összeállította: Hessky Orsolya
sza őket. Emellett már ekkor rengeteget rajzolt a természetben. 1866-1867 táján, 15 éves korában kezdte meg középiskolai tanulmányait magántanulóként. A Nagyőr szomszédságában található Késmárkon, az ottani evangélikus líceumban tette le vizsgáit 1868-1869 folyamán. Ezekben az években érkezett hozzájuk az a lengyel nevelőnő, Bozsena, aki előtte Düsseldorfban festőnövendék volt, s sokat mesélt Mednyánszkynak Matejkóról. 1870-ben, 18 éves korában nem teszi le az érettségit, mert „képtelen" rá. (Enigma 24-25, 2000. 59.) Anyja egészségi állapota megromlik, ezért éghajlatváltozást keresve a svájci Alpokba költöznek. A család a Genfi-tó partján, Montreaux-ben telepszik le, Mednyánszky felvételizik a zürichi politechnikumba. A felvételi nem sikerül, ezért Solothurnba küldik, „egy Dölinger nevű tanárhoz, ki fiatal embereket előkészített a felvételi vizsgára" (Enigma 24—25, 2000. 60.). 1870 karácsonyát a családdal tölti a Genfi-tónál. Solothurnba visszatérve folytatja az előkészítőt, de 1871 február végén ízületi láz támadja meg, áprilisban valamelyest gyógyultan ismét csatlakozik a családhoz - de immár „teljesen kopasz volt" (uo.). Utókezelésre Badenbe utaznak. 1871 őszétől jár a zürichi politechnikumba s egészségi állapota miatt feltehetőleg ezt a tanévet nem tudja befejezni, ismét Badenbe utaznak. 1872 tavaszán valószínűleg még Badenben tartózkodik kezelésen. Ebben az évben - betöltött huszadik életévével - válik katonakötelessé. Érettségije azonban nem volt, és mikor megkapta behívóját, pánik tört ki a családban. Mindenképpen szükségessé vált, hogy letegye a hiányzó vizsgát, erre készült nyáron Miskolcon, ahol végül sikeresen leérettségizett 1872. szeptember 1-én. Ezekután a család előbb a horvátországi Banski Dvorban, Erdődy János gróf családjánál vendégeskedik, akinek felesége Mednyánszky anyjának jó barátnője, a gyermekek keresztanyja. Itt dől el, hogy még ez ősztől atyja beleegyezésével járhat a müncheni képzőművészeti akadémiára, s valószínűleg október elején néhány napra bevonul egy Bécs melletti kaszárnyába. 1872. november 1-én iratkozik be Münchenben a képzőművészeti akadémiára, Strähuber osztályába. A család eközben a Genova melletti Pegliben bérel villát. 1873 tavaszán kolerajárvány tör ki Münchenben, amely majdnem két éven át tart és többek között W. von Kaulbach, az akadémia akkori igazgatója is áldozatául esik. Mednyánszky a nyarat ismét a Genfi-tó partján tölti. Ugyanez év őszén beiratkozik a második évre Otto Seitz osztályába. 1874 áprilisában meghal Kaulbach, feltehetőleg ekkor rövidebb időre bezárják az akadémiát. Ha korábban nem, ekkor Mednyánszky minden bizonnyal távozik Münchenből és ismét családjával időzik, ezúttal a Riviérán (Pegliben). Münchenbe nem tér vissza, ez év őszétől a párizsi képzőművészeti akadémián találjuk Isidore Pils tanítványaként. Először a rue des St. Péres-ben lakik. Családja októberben érkezik a francia fővárosba és itt is maradnak eg) 7 ideig. Mednyánszky a párizsi akadémiát „mégsem szerette, egy cseppet sem" (Enigma 24-25, 2000. 61.). Karácsonykor együtt a család, 1875 tavaszán számos kirándulást tesznek Párizs környékén: Versailles, Rouen, Fontainebleau. Mednyánszky órák helyett a Louvre-ba, a Luxembourgparkba és kiállításokra jár (például a Corot halála - 1875. február 22. után rendezett kiállításra). Ezen a tavaszon már tudja, hogy nem akarja tanulmányait az akadémián folytatni. Apja megpróbálja bejuttatni Munkácsyhoz, aki fogadná is, de Mednyánszkynak nem tetszik Munkácsy életformája. A tavaszi Salon megnyitása után Barbizonba megy, ahol összebarátkozik Paál Lászlóval, Kari Bodmerrel, Odilon Redonnai és más festőkkel. Nyáron hazautazik Beckóra nagyanyjához. Családja többi tagja Franciaországban marad, a normandiai tengerpartra utaznak. Mielőtt szétválnak, megegyeznek, hogy Mednyánszky ősztől saját műtermet bérelhet. Ezért Pils halála (1875. szeptember 30.) után nem tér vissza az akadémiára. Műtermét apja kifizeti a következő év tavaszáig. Mednyánszkyt magára hagyják Párizsban, mert anyja egészségi állapota miatt vissza kell menniük a Riviérára. Mednyánszky Párizsban eljár Munkácsyhoz, akit naplójában Gipsnek nevez, és megismerkedik Zichy Mihállyal, aki akkoriban a Párizsi Magyar Egylet elnöke. A téli Salonon állít ki először Párizsban. Az 1876-os tavaszi Salonon szintén szerepel egy képével, amelyet egy belga műkereskedő vásárol meg. A nyarat otthon tölti Nagyőrön a családjával, akik A beckói kert hatévi távollét után tértek haza (emlékeztetőül: 1870-ben utaztak el). Mednyánszky egész nyáron fest, ősszel a zempléni hegyekben kirándul, majd visszatér Párizsba. Ekkoriban Millet hat rá leginkább. 1877 tavaszán jár először Szolnokon, ahol találkozik DeákÉbnerrel, Pettenkofennel és Tina Blauval, nyáron hazamegy a Felvidékre. Apja valószínűleg ekkortájt Nagyőrön a kastély épülete mellett műtermet építtet neki, ezért lehetősége nyílik egyfolytában dolgozni: „reggeltől estig, örökös akt. Erre a célra legtöbbször cigányokat használt". (Enigma 24-25, 2000. 62.) A munkával eltöltött nyár után ősszel Szepesmindszentre utazik Csáky Albin grófhoz, „kit nagyon szeretett" (uo.). A család késő ősszel San Remóba megy, Mednyánszky Rómába indul. Itt a Palazzo Veneziában bérel műtermet. A karácsonyt és az újévet otthon töltötte Nagyőrön: „8 év óta az első karácsony est, mely minket Nehren talál" (uo.). 1878 elején egy-két hónapot még Nagyőrön tölt.
