Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)
Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Kiss-Szemán Zsófia: Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében
47 Ladislav Mednansky. Mailar Slovenskej zeme a l'udu. [kat.] Slovenská národná galéria. Komisar vystavy: Karol Vaculík et al. Bratislava, 1962. 5. 48 Csupán a legszembetűnőbb jelenségeket emelem ki: Megkérdőjelezhető az az általánosító kijelentés, miszerint Mednyánszky pozitívan viszonyult volna a szlávsághoz, de az osztálykülönbségek sematikus értelmezése is kifogásolható. (Uo., 7.). Túlzásnak tűnik Mednyánszky háborús alkotásai kapcsán az az interpretáció, hogy „a művész komoly szóval illeti a háború és béke kérdéskörét" (Uo., 13.), ezzel a humanista gondolatokat mintegy ideológiai problémává redukálja oly módon, hog}' sokkal későbbi ideológiai fogantatású fogalmakat használ. Mednyánszky szociális reformokról való elmélkedéseiről is problematikus azt állítani, hogy a „korabeli társadalom betegségeinek mélyreható elemzése" (Uo., 8.) lett volna, sokkal inkább egyfajta naiv elképzelés volt, amely abból indult ki, hogy a gazdagok mondjanak le vagyonukról a szegények javára. A Mednyánszky naplójából származó idézetek szlovák fordítása félrevezető más kutatók számára is, hiszen szövegkörnyezetükből kiragadva hangsúly-eltolódások jönnek létre, ezért a szöveget teljes terjedelmében idézem. Vaculík szlovák fordításban az 1899. május 1-i bejegyzés így hangzik: „Reggel a Városligetbe mentem... Figyeltem a felvonulókat... Rögtön világossá vált, hogy ez a május elseje különösen fontos nap lesz a számomra: szabadságot és új életet hoz nekem." (Uo., 16.) Ellenben az eredeti naplóbejegyzésben ez olvasható: „Reggel a Városligetbe mentem (szeles, napos, néha szürke és télies volt) Kacziányval és Kilvényivel találkoztam. Azután Rétivel sétáltam. Fél háromkor hazament. Én a felvonulást követtem a Városligetbe. Különös délutáni világítás. A fehér fatörzsek ezüstösek, feketével és friss zölddel. Az ég világító kékesszürke, zöldesen, melegen. Az ágak sötétek, bronz színűek. A fatörzsek fehér-feketék, élénk napos csíkkal (arany-ezüst). A zöld feltűnően friss és élénk, - de ritkás, a fű zöldjében élénk játéka a napfénynek és árnyékoknak. Ekkor szétszórt csoportokban emberek jöttek a városból, a város fáradtságával, mögöttük por, melyet a szél hozott magával. A háttérben a város. A por aranyos volt, a levegő egyébként a keménységig tiszta és áttetsző. Rögtön megfeledkeztem a tüntetők menetéről, céljaikról és szándékaikról. Minden nagyon lényegtelennek és kicsinyesnek tetszett a nagy természet kinyilatkoztatása mellett (rezurektív). Rögtön elhatároztam, hogy ez a május elseje részemre is különös jelentőségű nap legyen. O hozza meg nekem a szabadságot és az új életet." Mednyánszky László naplója (Szemelvények). Szerk., előszóval és jegyzetekkel ellátta Brestyánszky Ilona. Budapest, 1960.'60-6Í. 49 Ladislav Mednansky (47. jegyzetben i. m.) 61-83. 50 Ladislav Mednansky (súborné dielo). [kat.] Slovenská národná galéria. Komisár vystavy: Karol Vaculík. Bratislava, 1979. 51 Vaculík például rámutat arra, hogy a kilencvenes években Mednyánszky a tájképtanulmányt és -vázlatot a lezárt, „befejezett" mű színvonalára emelte. „A művész abban a pillanatban, hogy a téma, a motívum transzpozíciója során megoldotta a kitűzött célt, a képet befejezettnek, a képzőművészeti problémát pedig megoldottnak tekintette." Uo., oldalszám nélkül 52 Mednyánszky László naplója (48. jegyzetben i. m.) Mednyánszky naplójának szövegét azonban - mint ahogy erre Markója Csilla többször is rámutatott írásaiban - bizonyos szempontok szerint „cenzúrázták". Ld. 84. jegyzetet. 53 Bodnár Éva: Mednyánszky László (1852-1919). Művészet, 2, 1961, 6. 3-5. 54 Petrová, Anna: Dielo hlbokého humanizmu. K vystave Ladislava Mednyánszkeho v Slovenskej národnej galérii. Vytvarny iivoí, 7. 1962. 370-377. 55 Vámosiová, Sona: Slovenská krajina v diele Ladislava Mednyánszkeho. In: Z novsích vytvarnych dejín Slovenská. Red. Ladislav Saucin. Bratislava, 1962. 39-142. 56 Uo., 51. Vámosiová véleménye szerint Mednyánszky a hetvenes években a stílus tekintetében „a részletek iránti fogékonyság naturalista felfogásától, amelyet müncheni tanulmányai során sajátított el, a barbizoni iskola eszköztárának segítségével eljutott a táj lírai ábrázolásáig, amelyet már a hetvenes évek utolsó negyedében alkotó módon továbbfejlesztett." (Uo., 51.) Szerinte a nyolcvanas években Mednyánszky a táj intim szemléletének közvetítőjévé vált „Szlovákiában" és alkotásaiban „az atmoszférikus hatások és a levegős hangulatok sajátságos hangsúlyozását" érvényesítette. (Uo., 52.) A fény és a levegő plein air-szerű felfogásának újabb ösztönzést adott a festő második franciaországi tartózkodása az évtized végén, amikor is Mednyánszky megismerkedett a francia impresszionizmus alkotásaival. Ez a tapasztalat - állítja a tanulmány szerzője — három irányban befolyásolta alkotótevékenységét: „1. A fény és a levegő összhangjának megsejtetése révén irányt adott természetértelmezői érzékenysége kiteljesedésének, a nap ragyogó (és már nem szórt) fényének hatására felgyorsult tájképeinek érzékletesebbé tétele; 2. világosabbá és derűsebbé vált a művész színvilága; 3. segített a formák és a kompozíció dinamizálásában." (Uo., 125.), mindez azonban csupán harmadik franciaországi tartózkodását (1896-1897) követően, a századfordulón és a XX. század első évtizedeiben érvényesült következetesen Mednyánszky művészetében. Együtt jár ezzel a formáknak a fényben és a színekben való radikális feloldódása és mindez a részleteket mellőző, összefoglaló festésmód felé mutat. Ez a háború évei alatt teljesedik ki igazán, amikor Mednyánszkynál a táj mintegy a tragikus események részévé válik. 57 Genthon István: Az új magyar festőművészei története 1800-tól napjainkig. Budapest, 1935. 152-156. és 34., 35. kép 58 Ebben az értelemben megkülönböztetendő lenne Mednyánszky francia, svájci, olasz és nem utolsó sorban magyar tájképfestészete is (voltak ilyen kísérletek), mivel az összehasonlítás lényegében a motívumok helyére vonatkozna. 59 Vámosiová például közzétesz néhány addig nem publikált, az idő tájt még a nagyőri kastélyban található levelet, Csók István visszaemlékezései részletének fordítását a 97-es jegyzetben (Csók István: Emlékezéseim. Budapest, [1945.]), egy alapos, ugyanakkor nem teljes irodalomjegyzéket, aamelyben felsorol könyvekben és folyóiratokban megjelent munkákat, katalógusokat, lapokban megjelent híradásokat, reprodukciókat. Adatai sajnos nem mindig pontosak, viszont a Mednyánszky-fejezethez tartozik 78 fekete-fehér reprodukció is. 60 Brestyánszky Ilona: Mednyánszky László. Budapest, 1963. 61 A bevezetőben számos hiba, illetve pontatlanság fordul elő. Például a 15-ös szám alatt reprodukál egy festményt Csavargófej címmel és 1908-1910-re teszi keletkezési idejét, holott a festmény már Malonyay 1905-ben írt monográfiájában megjelent, Mi fesz? címmel. Malonyay (3. jegyzetben i. m.) 73. (Erre a tényre, egyebek mellet, Aradi Nóra hívta fel a figyelmet: Aradi Nóra: A Mednyánszky-kutatás néhány kérdése. Ars Hunganca, 7. 1979. 67 13 ) A képet ld. (kat. sz. 132.) 62 Egri Mária: Ismeretlen Mednyánszky-dokumentumok. Jászkunság, 15. 1969. 121-125. 63 Egri Mária: Mednyánszky. Budapest, 1975. 64 Uo., 123' 7-1914 áprilisából Beckón. 65 Egri Mária - Polgár Árpád: Öreg kutya. Mednyánszky László (1852-1919). Budapest, 2001. 66 Saucin, Ladislav: Nemohol zit' bez Slovenská. Na 120. vyrocie narodenia Ladislava Mednyánszkeho. Vytvarny zivot, 17, 1972, 6. 10-13. (Az első mondatban, vélhetően sajtóhiba folytán, a festő születésének 130. évfordulóját említi; helyesen 120. évforduló, mint ahogy a címben is szerepel.) 67 Uo., 12. A szerző által felvetett, ám bővebben ki nem fejtett gondolaton kívül a cikk nem mutat fel új eredményeket.
