Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Kiss-Szemán Zsófia: Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében

dolatmenet, miként a színek jelentőségét taglaló passzusok is. Két alaptézisből indul ki: 1.) a színskála a feketétől és a fehértől indul (nihil, kezdet) a színek legtarkább gazdagságán át (rothadás, vég) és visszatér a nihilbe, az évszakok változása szerint. 2.) „a színek fiziológiája" az egyes emberek jelleméből, pszichéjéből fakad, „a szín csak külső tünete egy belső állapotnak". Az érzékeny művészek paradox módon „a saját magukból hiányzó erőt és ifjúságot jelző színeket" keresik. Malonyay Mednyánszky szavait idézi: „Én az egyszerű színskálát, az. egyszerű vonalakat szeretem [...] nervózus alak voltam teljes életemben, és éppen ezért, bizonyosan ezért, a fiatal ép erőt csudáltam mindenütt, ahol hozzájuthattam. A közelmúlt évek másfajta próbálkozásaiban, találd meg, gyerekem, a vénülő ember fájdalomszeretetét, ami persze csábított... Hisz az is egy pregnáns hangulat." Malonyay a vonalvezetésnek néhány megjegyzés erejéig szentel figyelmet: „Minden, ami fiatal és erős: vonalban egyszerű. A további fejlődés [...] a formák egyszerűségét fölbontja." Téziseit Malonyay a művészettörténet fejlődésével igyekszik alátámasztani, de csak szemelgetve és csupán az antiktól a barokkig terjedő időszakra vonatkozóan. Malonyay (3. jegyzetben i. m.) 44., 49-50. Itt Bizonyítja ezt az is, ahogy az egyes problémakörök között csapong, ami még ziláltabbá teszi különben is nehezen nyomon követhető gondolatmenetét. Lásd főként a IX. fejezetet. 17 Ld. önellentmondásait, pl. „László, [...] örökölte nagyapja szigorúan logikus, filozófiailag fegyelmezett gondolkozását" Majd később azt írja a Mednyánszky-típusú művészekről: „a gondolatban menthetetlenül ösvényt vesztenek, eltévednek." Malonyay (3. jegyzetben i. m.) 16., 79. 18 Malonyay Dezső: Magyar művészek a csatatéren. I. Mednyánszky László br. Művészet, 14. 1915. 1-25. (Az írás rövidített változatai is megjelent: Malonyay Dezső: Mednyánszky a csatatéren. A Hét, 1914. november 22. 691-692.) 19 Uo., 25. A festőművész személyes vallomásain kívül helyet kaptak egyes művek dokumentumjelleggel bíró leírásai is. 20 Malonyay Dezső: Egy művész hitvallása. Művészet, 3. 1904. 390-399. szövege megegyezik: Malonyay (3. jegyzetben i. m.) 83-102. 21 Bálint Rezső: Mednyánszky László (A téli tárlaton kiállított művei alkalmából). A Ház, 2. 1909. 177-178. 22 A XIX. század vándor-csavargó-művész hasonló életérzésének problematikája Mednyánszky Lászlóval összefüggésben külön tanulmányt érdemelne. 23 Dömötör István: Mednyánszky-képek. Kéve Könyve, No 6. 1913. [1-10]. 24 Az említett cikkben azonban kérdéses marad az Alkony című festmény értékelése (kat. sz. 101.), amelyet Dömötör egyébként korszakhatárnak tart Mednyánszky művészetében. Úgy tűnik, Mednyánszky „felfedezése" nem annyira a művészileg kiemelt festménynek köszönhető, hanem sokkal inkább az 1897-es párizsi kiállításnak. Az idézetek Uo., 3., 4. 25 Bálint Aladár: Mednyánszky László (Nekrológ). Nyugat, 12, 1919, 9/10. 704-705; Czobel Istvánné Mednyánszky Margit: Mednyánszky László gyermekkora. Muharát, 1. 1921. 331-334., a visszaemlékezés teljes szövege csak később jelent meg: Czobel Istvánné Mednyánszky Margit: László - Brouillon (visszamlékezés). Enigma, No 24/25, 2Ô00. 56-73.; Turchányi István: Az utolsó nagy bohém. A Nép, 1921. október 14. 5. 26 Schanzer Mária: Mednyánszky. Budapest, 1935. 27 Uo., 13—17. Odilon Redon festészetének hatása Mednyánszky munkásságára nagyban valószínűsíthető; a téma további kutatást igényel. 28 Hivatkozva: Kelp Anna: .4 XIX. századi magyar festészet viszonya a francia festészethez. Budapest, 1928. 80. 29 Schanzer (26. jegyzetben i. m.) 32. Schanzer a bibliográfia mellett a művek jegyzékét (622) is közreadja, melyben a kép méretének, a technikájának ismertetése, a tulajdonos személyének feltüntetése mellett adott esetben a kiállítás adatait is közreadja. 30 Kállai (3. jegyzetben i. m.) 31 Czobel (25. jegyzetben i. m.) 331-334. 32 Kállai (4. jegyzetben i. m.) 19. 33 Uo., 27. 34 Uo., 61. 35 Uo., 90. 36 Uo., 23. 37 Uo., 36. 38 Kállai Ernő a jegyzéket Mednyánszky közel kétezer műalkotása (festmény, rajz) alapján állította össze. Az alkotásokat - azok kivételével, amelyeknek ismerjük keletkezésük pontos körülményeit - stílusjegyek, tematika, a keletkezés helye stb. alapján, ötéves periódusokban osztályozta. A jegyzék lelőhelye: Művészettörténeti Kutatóintézet, MDK-C-I-II/419. 39 Kállai (4. jegyzetben i. m.) 101. 40 Uo., 99. 41 Kállai Ernő több cikkeket is publikált (német és angol nyelven is), melyekben összefoglaló képet ad Mednyánszky munkásságának és személyiségének lényegéről és jellegzetességeiről: Kállai, Ernest: László Mednyánszky. The Hungarian Quarterly, 6. 1940. 306-313.; Kállai Ernő: Mednyánszky László művészete. Uj Idők, 52. 1942. 764-765.; Kállai, Ernest: Ein Träumer und Wanderer. Der Maler László Mednyánszky. Pester Lloyd, 1942. május 3. (magyar nyelven újból publikálva: Kállai Ernő: Egy álmodozó vándor. A festő Mednyánszky László (1852-1919). In: Kállai Ernő: Művészet veszélyes csillagzat alatt. Válogatott cikkek és tanulmányok. A cikkeket vál., a jegyzeteket összeáll, és bev. Forgács Eva. Budapest, 1981. 305-308.); Kállai, Ernest: Der unbekannte Mednyánszky. Pester Lloyd, 1943. január 16.; Kállai Ernő: Mednyánszky László. Művészetszemlélet, 2. 1949. 10.; Kállai hagyatékában megtalálható még Jeltelen sír a bécsi temetőben című kézirata (MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, MDK-C-I-II/530.14.). Az írás visszaemlékezés a Mednyánszky sírjánál tett bécsi látogatására (testi maradványait 1966-ban a budapesti Kerepesi temetőben helyezték át, holott Mednyánszky kívánsága szerint Vácott, Nyuli barátja, Kurdi Bálint mellett szeretett volna nyugodni). 42 Csernátony Zsuzsa: Mednyánszky László rajzai és vázlatai. A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Evkönyve 1951. Budapest, 1952. 181-184. 43 Mednyánszky László emlékkiállítása, [kat.] Fővárosi Képtár. A kiáll. rend. és a bevezetőt írta Pogány O. Gáborné. Budapest, 1952. 44 Hofman, Jan: Staré uméní na Slovensku. Praha, 1930. 106. - „A sárosi Mednansky az egykori Magyarország egyik legkiemelkedőbb impresszionistája". 45 Hofman, Jan: Uméní XIX. století. In: Hofman, Jan: Uméní na Slovensku. Odkaz zemé i lidu. Praha, 1930. 53. „A festészetben az első impresszionista jelenség a szlovák származású vág-völgyi nemes, báró Ludovít (Lajos - a ford, megj.) Mednansky (1852-1919)." 46 Umenia XIX. storocia na Slovensku. Realisticky odkaz nasej vytvarnej minulosti. [kat] Slovenská národná galéria. Komisár vystavy: Karol Vaculík. Bratislava, 1952. 17.; Vaculík, Karol: Maliarstvo XIX. storocia na Slovensku. Bratislava, 1956. 15.