Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Császtvay Tünde: Laczikonyha, kothurnus, tülök. Nemzet- és lélekmentő műpártolás-próbálkozások a XIX. századvégi Magyarországon

gol társaságot, jól van több hires angol iróval. [...] Az ő és Dessewffy Pálma kedvező sociális hatása tette lehetővé hogy az idén valamiféle formában létre jöjjön ez a plánum, hogy az az eszme, amely már a debating soc[iety]. alapításánál megszülemlett az agyamban, most testté válhassék."

31 De az igazi válaszhoz mégiscsak erről, a debating society felől vezet az út. Az angol mintájú, nem egész négy éven át működő vitakört Justh és társai még 1883-ban indították meg. Az alakuló gyűlést november 9-én tartották. A fennmaradt jegyzőkönyvek

32 szerint nyilvánvaló, hogy a figyelemfelhívó, a társaságot összeterelő TÜLKÖT Justh Zsigmond fújta meg. A fiatal Justh Zsigmond óriási feladatra készült, s ennek megfelelően gondolta ki ennek az arisztokrata csoportnak a stratégiáját. A társaságba kizárólag belső tagok ajánlásával lehetett bekerülni, s csakis származási alapon, a legfelsőbb körök családjainak gyerekeiből. Az alapgondolat szerint itt az elitcsoport tagjai elitképzést kaptak volna; az élet, a tudományok és a művészetek minden területéről: a hitelintézetek keletkezésétől a készülő új büntető-törvénykönyv minősítésén át annak a megbeszéléséig, hogy milyen hatása volt hazánkra a francia forradalomnak. Olvasni, gondolkodni, politikai véleményt formálni, vitatkozni igyekezett tanítani. Ahogy Halász Gábor megfogalmazta: a nemzetnevelő célzatú önképzőkör elgondolása valójában egy művelt, a korszellemet megértő és tekintélye súlyával szolgáló, haladóan konzervatív arisztokrácia megteremtéséről szólt.

33 (4. kép) Justh részéről legalábbis mindenképp. A jegyzőkönyvek egyértelműen mutatják, hogy az igazi elméleti vezér - Szápáry László mellett - Justh lehetett.

31 1884 áprilisának közepétől - nagyon árulkodóan - az egymást követő három ülésen

35 egy hónapon keresztül magához ragadva a szót Le Play Reforme sociale en France című munkájából olvasott föl. Le Play az újkonzervativizmus keresztény szocialista irányzatának egyik központi figurája volt. Az 1873-as gazdasági világválság „társadalmi hatásai a konzervativizmus új irányzatát hívják életre - állapította meg Szabó Miklós. - [...] A munkásmozgalom megjelenése a politikai arénában a konzervatív reagálás két alternatíváját alakította ki. A konzervatív áramlatok egyrészt vállalhatták az új forradalmi mozgalommal szemben a kizsákmányoló rétegek ellenreakciója politikai megszervezésének szerepét, s ezzel az addig ellenséges burzsoázia szövetségesévé válhattak, vagy másrészt a még gyengének vélt szocialista munkásmozgalomban szövetségest remélhettek az eddigi ellenség, a polgári liberalizmussal szemben. [...] A probléma, amelyre az új konzervativizmus a liberalizmussal szemben a kizsákmányoló rend talaján álló megoldási alternatívát ígért, a szociális probléma volt. [...] Míg a szocialista teória az egyén társas helyzetét a társadalmi munkamegosztás makrostruktúrájába való beilleszkedése szempontjából közelítette meg, a konzervatív elmélet, mindenekelőtt a sokban konzervatív ihletésű francia szociológia (Dürkheim, Tarde, s mellettük a konzervatív elmélet és politika kidolgozásában nagy szerepet játszott Le Play az egyén társadalomba illeszkedésének mikrostruktúráját, a kisebb társas alakzatokat összetartó konvencionális társas kötelékek szerkezetét tárta fel, ezzel új értelmezést adva a konzervatív ideológiában kulcsfontosságú ^radíddjelenségének. Amíg a szocializmus az osztályellentét problematikáját tárta fel, a konzervativizmus a társadalmi kohézió problematikája felé fordult s ideologikus értelmet adott a társadalmi csoportokon belüli szolidaritás fogalmának."

36 Bármennyire furcsának tűnhet is, de a jóval később megszülető Műbarátok Körének története valójában valahol itt kezdődött. A húsz év körüli, majd a jó öt-hat évvel ez utáni, akkor már súlyosan tüdőbeteg Justh Zsigmond tehát ehhez a világmegváltó, nemzetmentő vállalkozáshoz keresett társakat. Az ebben az értelemben vett társkeresés Justh központi gondolata volt - és maradt egész életében. Bár a korabeli magyar arisztokrácia (valamint a szakirodalom) nagy része egyszerűbb magyarázatokkal is beérte, és nemzetmentő gondolatait a francia és (jóval kevésbé) a magyar szalonéletben fölcsipegetett ötletmorzsák maníros gyííjtögetőjének tartotta, ebből az egyetlen felvázolt példából is sejthető, hogy Justh Zsigmond kezdetben - Széchenyi nyomán - mennyire elhivatottan és nagy komolysággal készült az ország vezetésében való részvételre.

37 A világ- és nemzetmegváltó terveket korántsem biztos, hogy sikerült volna beteljesítenie, ha hosszabb és egészségesebb életet mért volna neki a sors, de végül is egy nagyon is evilági dolog hiúsította meg: tüdőbetegsége. Ahogyan romlott fizikai állapota, úgy tűnt mind fontosabbnak megtalálni a közös célokat (akár az ő halála után is) megvalósítani képes társakat és barátokat, valamint éppúgy kezdett redukálódni-felosztódni világ-átalakító programja is. Ahogyan betegsége miatt mind több időt kellett távol töltenie hazájától, úgy látszott egyre lényegesebbnek a baráti, a kisközösségi társaságok eszméje, amelyek segítségével - szigorú munkamegosztással - mégis közeledni lehetett az általa egyedül helyesnek ítélt társadalomreformáló célokhoz.