Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Gosztonyi Ferenc: Kész regény. Malonyay Dezső 1905-ös Mednyánszky-monográfiája

GOSZTONYI FERENC Kész regény MALONYAY DEZSŐ 1905-ÖS MEDNYÁNSZKY-MONOGRÁFIÁJA Malonyay Dezső (1866-1916) monográfiája „megfejtetlen" zárvány a Mednyánszky-recepció történetében.' Egy látszólag haszontalan - sőt: bosszantó és zavaros - darab, igazi salabakter. Pedig ha egy konkrét diskurzus részeként olvassuk, megnyílik az értelmezés előtt, és kiderül, hogy az első ránézésre érthetetlen mondatai csak éríelmezetlenek, és nem túl nagy munkával, újra megérthetők. Az alábbiakban - szándékaim szerint - az első Mednyánszkymonográfia radikális új ráolvasására teszek kísérletet, az általam javasolt interpretációs módszer a következő: olvassuk úgy Malonyay könyvét, mint amely tartalmazza - ha csak nyomokban és töredékeiben is -, a Justhék": az úgynevezett Justh-Czóbel-kör soha meg nem írt, virtuális Mednyánszky-monográfiáját!

2 Malonyay fiatalon, 1916-ban hunyt el.

3 A halálakor megjelent nekrológok egy részében igen érdekes jeleit találhatjuk a szerzők azon igyekezetének, hogy a rendkívül heterogén életmű egységben látásához interpretációs kulcsot találjanak. Többségük ezt az elhunyt nacionalista irodalmi programjában találta meg. Ennek értékelésében azonban már korántsem volt akkora az egyetértés, mint a felismerésében. Rózsa Miklós A Hétben például, nem titkolt ellenszenvvel mutatta be, ahogy Malonyay többévi párizsi tartózkodása után hazatérve - volt Munkácsy titkára is -, elfoglalta helyét a közéletben: „Mert amikor idehaza, a legnacionalistább napisajtó besorozta a maga gárdistái közé, mikor elfoglalta a helyét abban a minden modern és progresszív haladástól már csak úgynevezett fajmagyar politikájából is mereven elzárkózó társaságban, melynek még a művészietlen nemzeti irány is becsesebb a legfőbb egyetemességet jelentő artisztikumnál, senki nálánál gyorsabban, teljesebben és fenntartásnélkülibben át nem hasonult a magyar [djzsentri irodalmi és művészi eszményképévé."

4 Másképp - és jóval pozitívabban -, ítélte meg Malonyay működését a Magyar Figyelőben ifjabb Szász Károly. Művészeti monográfiáit tárgyalva például - helyeslően - arról írt, hogy azok tárgyául minden esetben olyan művészeket választott, akik a „legkevésbé mutatják a külföldtől való függést. [...] Ezért írta meg oly nagy kedvvel a Szinyei Merse Pálról, a Mednyánszky László báróról szóló köteteket. Mind a két könyv úgy hat, mintha vitairat volna a nemzeti művészet érdekében. A tisztán festői értékek mérlegelésén majdnem átsiklott, viszont hőseinek atavisztikus vonásait nagy buzgalommal fürkészte, el egész a családfák átkutatásáig. Emberek, akik e könyveket forrásmunka gyanánt akarják használni, sokszor megjárhatják, mert az időrendbe helyezés, a stíluskritika, sőt az egyes művek címe is oly mellékesnek látszott neki, hogy kevés gondot fordított rá."

5 Ez utóbbi, a kortársak véleményét tükröző elszólás, nagy segítséget nyújt a Mednyánszky-monográfia értelmezéséhez is. Az Új Időkben megjelent búcsúztatójában Lyka Károly úgy fogalmazott, hogy a „magyar szépség" iránti vonzalma vezette Malonyayt irodalmi működésében, és „ezért vált monográfusává három legeredetibb festőnknek: Munkácsynak, Mednyánszkynak és Szinyei Mersének." Lyka - biztos úgy érezte, hogy odaülik -, idézte is az elhunyt leggyakoribb szófordulatát: „A mienk - ez volt a szavajárása, ha olyan magyar mesterekről esett szó, mint Mednyánszky. Ez a mienk — ezt a három szót több hévvel senki sem tudta kiejteni, mint ő."

t> A monográfia 1905-ös jelzéssel - de valószínűleg már 1904 legvégén -, a Koronghi Lippich Elek által szerkesztett Művészeti Könyvtár sorozatban jelent meg. Lippich 1902. márciusi levelében arról tájékoztatta a kiadót, hogy tárgyalást kezdett „egy kiváló íróval, a jelesebb magyar művészek monográfiáinak egész programszerű sorozatára. Az illető urat egy más Kiadótól kell elhódítanom, s már a siker útján vagyok."

7 Malonyay volt az említett író, aki nem sokkal később, Lippich-hel egyeztetett monográfiaterveivel - „Művészeink" (ez lett A fiatalok), „Munkácsy Mihály", „Mednyánszky" - jelentkezett is a cégnél, és kötelezettséget vállalt, hogy 1903-1905. folyamán évente egy-egy kéziratot ad át nekik.

8 Malonyay tehát már 1902 végén tudta, hogy könyvet fog írni Mednyánszkyról. (1. kép)